|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre védelmében. A szabad demokraták állásfoglalása (OS)
|
1989. június 22., csütörtök - Nagy Imre és mártírtársai halála még nem vált történelemmé - és nem is válhat azzá, amíg mindaz, amit sorsuk jelképez, eleven jelen. Egy héttel a temetés után a Nagy Imre ügy ismét égető politikai kérdés. Támadásba lendültek a magyarországi átalakulás külső és belső ellenzői. A magyar kormány a régi megoldást választotta. Németh Miklós és Nyers Rezső védelmébe vette a megemlékezés egészét, de elhatárolták magukat a leginkább támadott szónokoktól, és megpróbálták szembeállítani őket a gyászoló társadalom ,,csendes tömegével,,. Hasonló szellemben nyilatkozott meg az MSZMP szegedi reformköre is. A vádak egy részére nem érdemes szót vesztegetni. Demokráciában ritkán fordul elő, hogy egyazon nemzeti esemény különböző pártállású résztvevői mindenről egyformán beszéljenek. Hozzá kell szokni a sokféleséghez. Véleményünk szerint csak a szónoklatok külpolitikai összefüggései indokolnak országos vitát. De valóban vitát, nem vádaskodásokat. Orbán Viktor és Rácz Sándor arról beszélt, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Ez a kérdés egy ideje puhatolózások tárgya a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. Arra is volt már példa, hogy az MSZMP felelős képviselője kilátásba helyezte a szovjet haderő távozását. Lehet vitatkozni azon, hogy a csapatkivonások ügyéről milyen fórumon és milyen körülmények között tárgyaljanak, de a követelés megfogalmazását szovjet- és kommunistaellenes provokációnak minősíteni rosszhiszeműség nélkül nem lehet. A kormánynak, amely a temetés előtti napon kijelentette, hogy Nagy Imre politikáját folytatja, tudnia kell: a forradalom miniszterelnökét egyebek között azért ítélték halálra, mert a szovjet csapatok távozását követelte. A Szovjetunió mai vezetői többször kinyilvánították, hogy demokratikussá kell tenni a szovjet állam és a kelet-európai országok viszonyát. Bízunk benne, hogy ez a folyamat előrehalad. Szükségesnek tartjuk, hogy a változások eredményeit a Varsói Szerződés és a tagállamok kétoldalú kapcsolatait átalakító egyezmények rögzítsék. Ha ez megtörtént, akkor valóban sor kerül Nagy Imre teljes rehabilitálására, és örökségének nyilvános felidézése nem lenne többé ürügy vádaskodásra és hisztériakeltésre. Budapest, 1989. június 22-én Az SZDSZ ügyvivői (OS)
1989. június 22., csütörtök 16:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|