|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Második forduló (21. rész)
|
Különösen nagy figyelmet kell fordítani azoknak a hatásoknak a kivédésére, amelyek a leginkább rombolják a kialakult életformákat, és a megszokott életkeretek szétesésével a gyors deklasszálódás vagy a teljes egzisztenciális összeomlás veszélyeivel fenyegetnek. A szűkös erőforrásokat elosztó állami szociálpolitika elidegenedett intézményrendszere erre nem képes garanciát nyújtani, és a kormányzat, a helyi tanácsok és a gazdasági szervezetek önkényes, kapkodó döntései következtében az élet tervezhetőségének az esélyei minimálisra csökkentek, ugyanakkor a helyzet napról napra romlik. A válság gazdasági és szociális következményeiről akkor és csak akkor lehet tágyalni, ha a hatalommal, intézményekkel nem rendelkező Ellenzéki Kerekasztal képviselői hozzájutnak az ehhez nélkülözhetetlen, elégséges, pontos és eddig jórészt hatalmi monopóliumként kezelt információkhoz. Ma nem az a probléma, hogy a kormányzat nem látja: elengedhetetlen a tulajdonviszonyok átalakítása, a gazdaság szerkezetváltása, az adósság kezelése, az infláció fékezése, a válság lakosságra háruló következményeinek lehetséges mérséklése, hanem az, hogy a kormányzat az MSZMP, az államapparátus és a gazdaság egyes területeit uraló érdekcsoportok foglyaként csak ezen, mozgásterét meghatározó erők szándékait és érdekeit tudja érvényesíteni. Az utóbbi hónapok törvénykezése is megmutatta: a mai parlament, mivel benne éppen az említett érdekcsoportok rendelkeznek túlsúllyal, nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze a kormányt. Amikor az Ellenzéki Kerekasztal gazdaságról tárgyal, természetesen nem kívánja felhatalmazás nélkül helyettesíteni az Országgyűlést. Ellenkezőleg, kötelességének azt tartja, hogy megakadályozza a választásokig a szűk csoportok érdekeinek megfelelő, a távolabbi jövőt is meghatározó döntések meghozatalát. Nincsenek és nem is lehetnek illúzióink: míg a politika sarkalatos kérdéseiben ha itt megállapodunk, akár már a közeli jövőben is érzékelhetővé válnak az eredmények; a gazdasági tárgyalásokkal azonban legjobb esetben is csak a zuhanás, a leszakadás megállításának intézményi feltételeit teremthetjük meg. A politikai megállapodások nyomán, a szabad választásokkal már jelenünket is megnyerhetjük, a gazdaságiakkal csak jövőnket biztosíthatjuk. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:09
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|