|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ülése (2. rész)
|
A jogállamiság megteremtésének szükségességét ma sok helyütt hangoztatják, ehhez azonban törvényekre van szükség. Olyan magas szintű jogszabályokra, amelyek visszafordíthatatlanná teszik a reformfolyamatokat. Hangoztatta azt is, hogy nem a Parlament legitimációs problémáiról kellene vitatkozni, hanem tartalmi kérdésekről, arról, hogy jó, illetve progresszív javaslatok kerülnek-e a Ház elé, s olyan törvények születnek-e, amelyek a demokratikus jogállam irányába mutatnak vagy sem. Szerinte az Országgyűlésnek legalább első olvasatban mindenképpen tárgyalnia kellene e törvényjavaslatokról. A második olvasásra akkor kerülhetne sor, amikor létrejött a konszenzus az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői között. Ez a megoldás a politikai tárgyalások sikerét is előmozdíthatná, mert a képviselők véleménye munícióként szolgálhat a politikai egyeztető tárgyalásokon. Kilényi Géza a választásokra vonatkozó törvénytervezetet is rendkívül fontosnak ítélte, ám mint mondta, nem az Igazságügyi Minisztériumon múlt, hogy a közjogi csomag végül is hiányosan kerülhet az Országgyűlés elé. A politikai pártok minimális induló létszámával kapcsolatban elképzelhetőnek tartotta, hogy az egyesülési törvénynek megfelelően ezek esetében is elegendő legyen tíz alapító tag, ennek azonban a választási törvényben kell levonni a konzekvenciáit. Szó sem lehet arról - fogalmazott -, hogy egy tíz fős gyülekezet automatikusan jogot kapjon arra, hogy valamennyi választókerületben minden további nélkül jelöltet állítson. Ez a választások komolyságát veszélyeztetné. Valamiféle korlátot be kell építeni vagy a párttörvénybe, vagy a választójogi törvénybe. Hangoztatta: a magyar viszonyok között semmi sem indokolja, hogy kétkamarás parlament működjék. A 387 fős parlamentet túlduzzasztott létszámúnak ítélte. A tárca - a választójog szabályozása során - olyan megoldást támogat, amelynek lényege: 200 egyéni választókerület, s 50-80 képviselői hely elosztása a pártok országos lajstromai alapján. Az alkotmány módosításáról szóló vitában a képviselők úgy foglaltak állást, hogy a köztársasági elnök hat éven át töltse be funkcióját, az országgyűlési képviselőket, illetve a tanácstagokat pedig öt-öt évre válasszák. A pontról pontra haladó egyeztetések során egyetértettek abban, hogy a főfoglalkozású képviselő más kereső foglalkozást ne folytathasson, s egyéb tevékenységéért - a tudományos, az oktató, az irodalmi és a művészeti tevékenységet kivéve - díjazást ne fogadhasson el. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 20:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|