|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Krassó Györggyel - 2. folyt.
|
Még annyit mondanék a temetésről, hogy bizonyos értelemben különös temetés volt. Sok minden volt a háttérben, amiről Magyarországon sem értesültek. Én azt hiszem, hogy amikor elindult 1956 rehabilitálásának a folyamata, akkor a párt reformszárnya Pozsgay Imre vezetésével - itt van ugye a Pozsgay Imre - úgy számított, hogy mivel a Magyar Szocialista Munkáspártot Nagy Imre alakította meg, a Nagy Imre rehabilitálásával a párt visszaszerezhet valamit a szinte teljesen elveszített ha nem is népszerűségéből, hanem az iránta érzett respektusból, és egy újjáalakult és Nagy Imre hagyományait folytató párt valamelyest népszerűségre tehet szert az elkövetkező választások előtt. Tehát ennek a tervnek a lényege az volt, hogy a forradalomról beszélve a refomkommunizmust rehabilitálják. Ez végig érezhető volt egyébként a temetés előkészületein, a cikkeken, a könyveken, amit kiadtak, az írásokon, de nem lehetett megakadályozni, hogy fellépjenek olyan csoportok és megjelenjenek olyan hangok, amelyek maradéktalanul egész 1956 rehabilitálását, tehát a névtelen forradalmárok, százak rehabilitását éppen olyan fontosnak, sőt még fontosabbnak tartották, mint a négy vagy öt vezetőét. Ez a gyászbeszédekben különösen látható volt, ahol a két legjobban beszélő, a két legszebb és a legfontosabb kérdésekre összpontosító beszéd Rácz Sándoré volt és Orbán Viktoré. De én most csak arra akarok ebben a vonatkozásban utalni, hogy Orbán Viktor a beszédében félreérthetetlen utalásokat tett arra, hogy a reformkommunisták nem sajátíthatják ki 1956-ot. Még egy momentumot megemlítenék: sok minden egyebet mondhatnék ebben az összefüggésben, például beszélhetnék arról, hogy a 301-es parcellát mintha helyettesíteni akarnák a 300-assal, ami azelőtt szemétdomb volt, most viszont egy gyönyörűen begyepesítet, utakkal ellátott díszsírhely, ahol jelenleg csak öt volt reformkommunista vezető fekszik, hiszen Nagy Imre lánya nem engedte az édesapja holttestét oda temetni, de ezzel csak azt akarom említeni, hogy volt egy másik megemlékezés-terv, amelyet a Történelmi Igazságtétel Bizottság megakadályozott. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|