|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Megemlékezés a Jurtában 4.
|
München, 1989. június 17. (SZER, Világhíradó) - Ma a Jurta Színház rendkívüli találkozó színhelye volt. Rádiónk nevében Nagy András járt ott. - Most, hogy végre valahára eltemethették halottaikat a legtöbbett szenvedett túlélők, a diktatúra megkínzott, elnyomorított, világgá üldözött áldozatai, kicsikét már magukkal is törődhetnek. A tegnapi nagy temetési nap, a sokfelől érkező emigráns és vidéki gyászoló adta az alkalmat a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének, hogy a Jurta Színházban ünnepélyes keretek között rendezze meg tagkönyvosztó nagygyűlését. Emlékezetes jelenetek kergették egymást. Az egyes sorszámú tagkönyvet az 56-os forradalom minden áldozatának emlékére ajánlották. A szövetség elnöke, Fónay Jenő mérnök és író, a halálra ítélt 56-os szabadságharcos, kesztyűt dobva a hatóságoknak és bíróságoknak bejelentette, hogy ezután nemcsak az itthon, de a külföldön élő volt politikai foglyok is teljes jogú rendes tagjai lesznek a szövetségnek csakúgy, mint a még régebbi, 56 előtti önkény áldozatai is. A Recski Szövetség tagjai közöttük olyan ismert emigránsok mint Benkő Zoltán, és az ÁVO-s szörnyek által irtózatosan megcsonkított kezű Kiss Dániel a recskiek és az 56-osok közös fellépését javasolták. Ezek az emberek nem a bosszút hírdették, hanem mindent tudva, és megélve, amit tudni és megélni lehet, békében kívánnak élni kínzóikkal. A magyar közösség szemében elítélt, börtönében (...?) Kürty Tamás? professzor sokakat könnyekre fakasztó felszólalásában egy megbocsátó, jobb és szelídebb magyar jövőről beszélt. De ez az idő csak akkor jöhet el, ha hozzátesszük Rajna Tibor gépkocsivezető felszólalását is. 16 évesen a tűzoltó ipari felkelőkhöz csatlakozott és ezért 12 évre ítélték, és arról beszélt, hogy a Politikai Foglyok Szövetsége bármilyen nehéz is, válaszul (...?), hogy a munkások ma is általános helyzetére figyeljünk. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|