|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Párizsi jelentés 24.
|
London, 1989. június 16. (BBC, Késtő esti adás) - A párizsi Pere-Lachaise temetőben tavaly júniusban - amikor még nem volt tudható, hogy a magyar párt és kormány engedélyezi a kivégzettek exhumálását és újratemetését - a forradalom összes áldozatival együtt az elítélteknek síremléket emeltek a Párizs városa által adományozott sírhelyen. Ma ott is ünnepség volt, és erről Tompa László tudósít: - Szertartás a párizsi őssírnál. Elmondhatjuk, hogy amint Nagy Imréék perének is több szakasza volt, temetésük sem egyszerre folyt le. Hiszen kezdődött a végtisztesség megadása még tavaly ilyenkor Párizsban, a Pere-Lachaise-i világtemetőben, ahol a város adományozta díszsírhelyen a fiatalabbik Rajk tervezte emlékművet avatták ünnepélyesen. Ki is gondolta volna akkor, hogy egy év elteltével ez az akkor egyedülálló emlékhely már csupán a magja lesz annak, ami a hazában kiterebélyesedett, mint egy ókeresztény kápolna a diadalmas egyház székesegyházaihoz képest - ami viszont nem zárta ki, hogy egy jelképes párizsi sírnál éppen a hazai valódi temetés időpontjában összesereglett magyarok és franciák, a szórvány, és Párizs eseményévé ne tegyék a budapesti szertartást. A párizsi magyar szervezetek által közösen rendezett ünnepség ugyanakkor azzal a különlegességgel is szolgált, hogy itt az emlékhelyen már olvasható volt mindazok neve, akik Magyarországon a posztsztálini önkény áldozatául estek. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Párizsi jelentés - 1. folyt.
|
Mi több: a megemlékezés szónokai is mindjárt az első órákban a rádiónál elesetteknek, és a még hatvanas évek elején is felakasztottaknak kijáró végtisztességet helyezték mindenek fölé. Így - miután a sír környékét teljesen ellepő jelenlévők rádión meghallgatták a Hősök tere-i ünnepség közvetítését - Vermes László, az Emberi Jogok Ligája magyar csoportjának vezetője mondott rövid bevezetőt, majd Németh István az ötvenhatos felkelők és Sulyáski (?) Jenő a politikai foglyok nevében emelkedett az említett szellemben szólásra. Ökumenikus vallási szertartás alatt Kutasi András református lelkész bibliai helyeket olvasott fel, és Molnár Ottó a Katolikus Misszió vikáriusa imát rögtönzött. Aztán - Rácz Sándor Hősök tere-i felszólításának engedve - a szórvány-magyarság is rázendített a Boldogasszony Anyánk-ra koszorúzás közben, mialatt az emlékmű két oldalán egy övenhatos módra lyukas, és egy negyvennyolcas stílusban pitykés piros-fehér-zöld zászló lengett. A végére pedig az is kiderült, hogy az otthon sem maradt teljesen távol, mivel - ha nem is jött el egy kormánytag, amint azt előző nap a Párizsban irodalmával szereplő Csoóri Sándor megpedzette - megjelent a szegedi televízió Király-vezette triumvirátusa, és az egész ünnepséget felvette. Legutolsónak pedig egy hazulról ide zarándokolt munkanélküli tanár maradt kettesben a jelképes sírral. Mintha a nemzet nevében egyedül hallgatta volna a végzet mormolását arról, hogy ezúttal valóban már mindent megbűnhődtünk, és ránk köszönt az a bizonyos jobb sors. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|