 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Beszámoló a mai temetésről
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - A mai budapesti
kegyeleti aktusról számol be munkatársunk, Tordai Vilmos:
- A tömeg lassan kezdett gyülekezni a Hősök terén, 9-kor. Amikor
tulajdonképpen elkezdődött az ünnepség akkor még csak 2-3 ezren
lehettek. Körülbelül déltájra már megtelt az egész Hősök tere, és
becslésünk szerint legalább 120-130 ezren lehettek. Bár ez kevesebb,
mint ammenyit vártak a tegnapi bejelentések és újságriportok
alapján. 300 ezer embert vártak, de csak a Hősök terén voltak -
tehát nem álltak tömegek a Dózsa György úton, sem pedig az Andrássy
úton.
Az ünnepség azzal kezdődött, hogy letették a koszorúkat a
különböző küldöttségek. Egyrészt először magyar privát küldöttségek
a különböző koporsókhoz.
A Műcsarnok lécsőjén ravatalozták fel az öt ismert halottat
egymás mellé, és fölöttük, a Műcsarnok bejáratához közelebb - tehát
az oszlopokhoz közelebb - volt az ismeretlen szabadságharcos
koporsója. E mellett őrség állt, akit állandóan váltottak az összes
koporsó mellett.
Először egyenként tették le egy-egy koporsó mellé a rokonok,
ismerősök, barátok, támogatók, később azonban már olyan sok koszorú
és virág volt, hogy már nem tudták egyenként lerakni, mert már az
egész lépcsőt befedték a koszorúk és a virágok.
A Műcsarnok bejáratát bevonták fehérrel, és az oszlopokat pedig
feketével. A jobboldalán - szemközt nézve a Műcsarnokkal - volt az
ifjabb Rajk Lászlónak az emlékműve, ami tulajdonképpen a párizsi
Pere-Lachaise-i emlékműnek egy változata volt: egy félbetört hajó,
félbetört árbóccal és az árbócon egy vitorla lebegett. A vitorlán
egy kiégetett lyuk jelképezte az 1956-os forradalom alatt kivágott
szovjet címereket. A kivágott címerek szimbóluma itt egyébként a
Hősök terén mindenhol látható volt a különböző zászlókon, mert nem
lyukak, hanem fekete anyaggal bevont lyukak voltak láthatók a
lobogókon, amelyek fel voltak téve a Hősök tere-i emlékműveken.
(folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|