Rendszerváltás és az MTI

	Mit jelent ez a nap Losonczy Géza lányának?
München, 1989. június 16. (SZER, Kezdődik a nap) - Losonczy Annamáriával, az 1956-os magyar kormány államminiszterének leányával Budapestre kiküldött munkatársunk, Juhász László készített interjút: - Losonczy Géza lányával, Losonczy Annamáriával öt évvel ezelőtt interjút készítettem. Az utolsó kérdésem az volt hozzá, hogy mit jelent az édesapa emléke az életében. Most itt, június 16-ikán, a temetés napján azt kérdezem meg, hogy mit jelent ez a nap az életében? Vajon a lelke mélyén elfojtott indulatok, görcsök, érzések, esetleg a harag feloldását jelenti ez a mai nap, a megbékélést? - Ennél nehezebb kérdést nehéz feltenni. Talán azzal kezdeném, hogy ez a nap jelenti számomra az életnek és a halálnak egy nagyon furcsa összefonódását két szinten is. Egyik szinten a kislányom kéthetes ma reggel, és az apámat és sorstársait ma temetik. Ez az egyik szint. A másik szint pedig az, hogy ez a temetés azt jelenti, hogy valami életszerű kezd kibomlani egy halálra, terrorra és hazugságra épített társadalmi rendszerből. Ebben az akcepcióban az élet és halál összefonódásáról van szó, s azt hiszem, hogy két szintet kell megkülönböztetni. Az elfojtott indulatok, amik nem is olyan nagyon elfojtottak és a harag az azok irányában él bennem tovább is - teljesen változatlanul -, akik ezt a temetést nem rendezték meg. Akik ezt a temetést megrendezték, és akik ezen a temetésen részt vesznek és akik ezen dolgoztak, és akikkel együtt én ezen részt vehetek, azokkal, akikkel itt együtt fogok ülni, vagy együtt ülök már, azok iránt is bennem csak szeretet él, tisztelet, barátság és sorsközösség. (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Mit jelent ez a nap Losonczy Annamáriának - 1. folyt.
Apámat és a sorstársait nem ez a rendszer temeti el, hanem a civil társadalom, amit patetikusan úgy szoktak hívni, hogy a nép, a nemzet. A nép és a nemzet iránt bennem nincs harag, hanem odatartozás van, amit tulajdonképpen nem is tudok izléstelenség nélkül kifejezni, olyan erős érzelmek. Odatartozás egész egyszerűen. Ami pedig a haragot illeti és az indulatokat, harag és indulatok vannak, bosszúvágy nincs, egyszerűen azért - nem azért, mint hogyha nem lenne ez jogos vagy érhető, hanem egyszerűen azért, mert ez egy olyan súlyos dolog és olyan mérhetetlenül, páratlanul álló gazság, ami még nem fejeződött be, mert más országokban folytatódik, és itt sincs még teljesen vége, hogy itt még bosszúról beszélni sem lehet. Túl súlyos és túl fontos és túl gaz dolog ahhoz, hogy ezt bármilyen szinten meg lehessen bosszulni. És ha már bosszúról azt beszéltem, hogy ezeknek az embereknek számára, ennek a rezsimeknek a legkeservesebb pohár, amit most le kell nyelniük, az pontosan az, hogy 40 év után ezt kell nekik végignézni és ezt kell végiggyötrődni, hogy itt van egy civil társadalom és 40 évi hazugság és sötétség után ebben az országban ez lehet, és más országokban is lassanként valószínűleg ez lesz. - És úgy érzi, hogy az, ami itt most történik és az egész demokratikus átalakulás, ebben része volt édesapjának és mindazoknak, akiket itt most temetünk, és nélkülük, az ő fellépésük és az ő áldozatuk nélkül talán nem lennénk itt. - Persze, természetesen úgy érzem, úgy tudom. De hadd mondjam rögtön azt el, hogy itt öt embert temetünk, akik meg vannak nevezve. Ugyanakkor - legalábbis számomra és azt hiszem, hogy nagyon sokunk számára - temetjük azokat is, akiknek a nevét nem is ismerjük, akiket olyan gazul öltek meg, hogy még a nevüket sem ismerhetjük meg. (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza »

	- Mit jelent ez a nap Losonczy Annamáriának - 2. folyt.
És ha az apám és a sorstársainak az emberi választása, a politikai választása, az élete és a halála feltétlenül az első kő volt, ami kiesett ebből az szörnyű építményből. A névtelenek, az akkor meghalt névtelenek és az azután túlélő és átélő többi névtelenek - megint csak a civil társadalom és a népnek a nagyon változatos és különbözőfajta ellenállási és - hogy mondjam - szabotálási módjai, mind benne vannak ebben, hogy ez a mai nap létrejöhet. És mind benne vannak abban, hogy a mai nap után, ami a múlttal való kapcsolatfelvevés és annak az emlékezésnek a rekuperálása, ami nélkül Kundera szerint nem lehet sem egyéni emberi, sem kollektív társadalmi tudat - ez után a nap után a bizonyos tekintetben fenyegető és nehézségekkel teli, ugyanakkor nagyon reményteljes jövő felé fognak fordulni az emberek. És azon fognak elkezdeni dolgozni, hogy ebből a borzalmas mélységű válságból, amibe az országot belevitték, hogy húzzák ki a lehető legkevesebb kárral és a lehető legkevesebb kegyetlenséggel. +++ 1989. június 16., péntek
Vissza »