Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › november 29.
1989  1990
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. november
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása

"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan - a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem. "
Amerika Hangja, Esti híradó:

Rabár Ferenc lemondása

"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben sem érezhette magát túlzottan kompetensnek. Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja, amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de amelyben egyelőre még nincs kormányegység. Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is beleszámítva. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó, és nem két ember vitájáról."

Végtisztesség Nagy Imrének (39. rész) - Méray Tibor

- Az a Nyugat, amelyik 1956 előtt elnökeinek és
külügyminisztereinek hivatalos nyilatkozataiban a felszabadításnak,
a kommunizmus visszagöngyölítésének, a szakadék széléig sodrásának a
politikáját hirdette a magyarok felé és nemcsak a magyarok felé,
amelyik 1956-ban rádióján keresztül uszított a túlságosan mérsékelt
Nagy Imre ellen, a végveszély bekövetkeztekor hagyta, hogy ne a
kommunizmus, hanem mi zuhanjunk a szakadékba, a kisujját sem
mozdította értünk. Az a nyugat, amelyik az utóbbi két évtizedben
királyok, királynők, államelnökök, miniszterelnökök látogatásai vagy
meghívásai alkalmával melegen szorongatta annak a kezét, aki Nagy
Imre és minden 1956-os mártír kivégzésének legfőbb budapesti
felelőse volt, s amelynek gazdasági szakemberei versengve tömték e
garázda vezetésnek a zsebébe a dollármilliókat, megfeledkezve
azokról az elemi biztosítékokról is, amelyeket saját, legegyszerűbb
állampolgáraitól is megkövetelnek, arról, hogy kinek adják a
hiteleket, van-e rájuk fedezet és mire használják fel őket, az a
Nyugat elgondolkodhatnék azon: vajon csupán a magyar nép adósa-e
neki, nem adósa-e ő is valamelyest ennek a népnek?

    - Nincsenek túlzott illúzióink. Tudjuk, hogy a világhatalmak
vetélkedéseiben, a világbankok hideg könyveiben nincs olyan rovat,
hogy hála, és kevés a súlya ennek a 301 kopjafának is. De a nyugati
vezetőknek is tudniuk kell, hogy országaik nagyvonalúsága nélkül nem
lesz itt virágzó gazdaság és virágzó gazdaság nélkül nem lesz igazi
és tartós demokrácia. Maguknak is segítenek, ha nekünk segítenek.

    - Szóljon utolsó szavunk arról, azokról és azokhoz, akikről s
akikhez elsőként kellett volna fordulnunk. Emlékezzünk Nagy
Imrénéről, született Égető Máriáról, erről a nagyszerű asszonyról,
akit nem fakósága, hanem erős egyéniségével együttjáró, s vezető
körökben olyannyira szokatlan szerénysége tett jóformán
láthatatlanná férje mögött, aki egy életen át állt töretlenül
mellette, és haláláig hordta érte a gyászt, s akinek a ma temetendők
özvegyei közül egyedül nem adatott meg, hogy megérje ezt a napot. Ha
van túlvilág, akkor Maca néni ma ott van, ahol mindig is volt: a
férje, Imre bácsi oldalán. Emlékezzünk Jánosi Ferencre, aki
református lelkészként kezdte pályáját, s aki igazából sosem volt
politikusi alkat; akit azért kevertek bele Nagy Imre perébe, mert a
veje volt, aki főként azért sínylődött évekig börtönben, lett ott
olyan beteggé, hogy fiatalon, alig néhány évvel élte túl a
szabadulást. S hadd forduljak hozzátok, Zsóka, Imre bácsi egyetlen
leánya, János, Zsóka férje és Maca néni támasza a magányban, és
felétek, unokák, Kati és Ferkó, akiket még akkor láttam, amikor a
nagyapjuk büszkén sétáltatta őket, (folyt. köv.)


1989. június 16., péntek 19:36


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD