|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Temetési nyilatkozatok - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, ez egy nagyon méltó esemény, mert azt a saját történelemmel való kegyetlen leszámolás kíséri, hiszen hány embert végeztek ki akkor, s hányat vetettek börtönbe? Igen, ez leszámolás a saját múlttal. Én számoltam azzal, hogy egy szép napon sor kerül erre. Íróként és a PEN-klub hivatalos képviselőjeként többször jártam Magyarországon. Egyszer megkérdeztem egy minisztert: meg tudnak önök egy írót rendszabályozni? Természetesen - volt a válasz -, de a pillanatnyi győzelemért évszázadokon keresztül gazemberként állni a történelem előtt? Ezt meg kell fontolni. Én sokat gondoltam erre a feleletre, különösen most, Nagy Imre rehabilitálásakor. - Hát kérem szépen, én ennek a folyamatnak nagyon örülök. Habár nem felejtem el, ki volt Nagy Imre, mégis ez egyszerűen egy emberi kérdés. Egy ember volt, aki - legalábbis azt hiszem - bizonyos mértékben becsületesen akarta a végén szolgálni a nemzet érdekét, és ennek folytán nagyon örülök, hogy ez a probléma megoldódott. Azonban mindjárt azt is szeretném megmondani, hogy ezzel nem végződött be az egész probléma, mondjuk az 1956-os probléma, mert van még sok igazságtalanság és ebben is rendet kell teremteni. - Maguk a reform képviselői jelentették ki, hogy Nagy Imre bizonyos értelemben a jelenlegi magyarországi fejlődés jelképes alakja, és csaknem szenzációnak kell mondani, hogy viszonylag gyorsan ment végbe ez a fejlődés. A gyász ugyan marad. Nagy Imrét nem lehet életre kelteni, de úgy látom, hogy a határozott és döntő irányvonal, amit Pozsgay Imre és sokan mások követnek, tartós támogatáskra talál, és úgy gondolom, minden elismerésünket és támogatásunkat megérdemli az a bátorság, józanság és tisztánlátás, amellyel ezen az úton haladnak. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|