|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Vasasszakszervezet Központi Vezetőségének nyilatkozata a társadalmi feszültségekről és veszélyekről (1. rész) (OS)
|
1989. június 16., péntek - Szakszervezetünk elkötelezett és cselekvő támogatója a teljes megújulást célzó társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásnak, de kötelességünk felhívni a figyelmet, hogy szaporodnak a több mint félmilliós tagságunk alapvető érdekeit veszélyeztető jelenségek. A vasasok erőteljesen növekvő elégedetlenségét és aggodalmát tükrözik a szakszervezeti választások is. Okkal félünk a nemzeti katasztrófához vezető társadalmi öszeomlástól, hiszen az egyre gyorsuló politikai változásokat nem kísérik célravezető gazdasági és életszínvonalpolitikai intézkedések. Tagságunk körében is rohamosan csökken az életszínvonal, növekszik a bizonytalanná váló munkahelyek száma a kohászatban és a gépiparban. Fokozódó ellenérzéssel tapasztaljuk, hogy sokan és sokszor hivatkoznak a népre az élesedő politikai csatározásokban, viszont ezeket a nyomasztó gondokat nem kezelik kellő súllyal és felelősséggel. Nem engedjük - ha szükséges, a legkeményebb fellépést is vállalva -, hogy a bérből és fizetésből élők feje feletti alkudozásnak, a kiszámíthatatlan folyamatoknak ismét a dolgozók lássák kárát. Bízunk a politikai egyeztető tárgyalások sikerében. Őszintén reméljük, hogy június 16., a nemzeti gyász és megbékélés napja népünk egésze számára megfelelő erkölcsi és politikai alapokat teremt az igazi kibontakozás megkezdéséhez. Előlegezett bizalommal várjuk a kormány csomagtervének részleteit, remélve, hogy számos kudarc után végre előtérbe kerül a gazdaság és megalapozott, végrehajtható, elviselhető terhekkel járó program születik a szerkezetátalakításra, a stabilizáció megalapozására, az életszínvonal csökkenésének megállítására. Leszögezzük, hogy tagságunk nem hajlandó ismét súlyos árat fizetni a helyes elvek és a rossz végrehajtás ellentmondásaiért. Az idő sürget, de ez egyetlen döntésre illetékest sem menthet fel, hogy ,,többször mérjen, mielőtt vág,,. Különösen fontosnak tartjuk ezt a gazdaságtalan termelő-gazdálkodó egységek felszámolásakor, hiszen a rengeteg torzító tényezővel terhelt, szimulált piacgazdaság körülményei között nem könnyű ma valós és holnap is igaz értékítéletet kimondani. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 18:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|