 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Volt politikai foglyok találkozója
|
München, 1989. június 16. (SZER, A mai nap) - Tegnap este a
Jurta Színházban találkozót adtak egymásnak a volt politikai
foglyok. Felolvassuk Nagy András tudósítását:
- Bányai László Ausztráliából, Bocskai József az Egyesült
Államokból, Krassó György Angliából, Kopácsi Sándor Kanadából, mások
Svájcból, Németországból és ki tudja még honnan érkeztek. És persze
még többen jöttek csak innét hazulról: Vácról, Szegedről,
Márianosztráról, a gyűjtőből, a Fő utcából, a Markókból, a 12-15
évből, az életfogytiglaniból, a túlélt siralomházból.
A szabadság gyalogmunkásai, a tűzvonal, a leszakadó falak, a
hulló vakolat, a feltépett utcakövek, pincék, bunkerek, gépfegyverek
és Molotov-koktélok emberei adtak találkozót egymásnak tegnap estére
a Jurta Színházban.
És talán forradalmároknál és szabadságharcosoknál furcsa módon,
egyáltalán éppen őnáluk nem végigmondott beszéd helyett igencsak
sokan elsírták magukat. De hát ezt tette maga a házigazda is, Fónay
Jenő mérnök és író, halálraítélt szabadságharcos, a Politikai
Foglyok Szövetségének elnöke.
Persze hogy sírtak a túlélők, mert hihetetlen is, hogy így
együtt lehetnek, egymáshoz szólhatnak, három évtized nyomasztó
lerakódásai alól ismét felismerni próbálhatják egymást.
Hihetetlen, de úgy néz ki: a vesztesek állnak győzelemre. A
börtönőr, a hóhér, a sztálini szörnyeteg haldoklik, és még élnek,
itt vannak a halálra és lassú pusztulásra ítéltek. Csakhát sokan nem
élnek már közülük.
És az is kiderült azért tegnap este, hogy a volt foglyok és
menekültek tudják és látják: ma még nem a győztes demokrácia és
magával megbékélt nemzet napját éljük. Ez még csak a gyászból
született józanodás, a megegyezésre hajló fegyelmezett értelem
diadalnapja. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|