|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Megjegyzések a megbékélésről - 1. folyt.
|
A halottakat, az ismert és ismeretlen neveket viselő áldozatokat már nem lehet életre kelteni. De nemcsak őket kell immár tisztességesen legutolsó útjukra kísérni. El kell temetni a korszakot, és a régiről végre rá kell térni az új útra, amely nem a társadalmi utópiába vezet, hanem valahová Európába vissza. A megújúláshoz nem elegendő újabb fogadkozás. A szép szavaknak, ígéreteknek nincsen hitelük többé akkor, amikor hét bő esztendőért esetleg hétszer hét szűk esztendővel kell a népnek fizetnie. Megbékélni csak úgy lehet, ha végre helyére tesszük a dolgokat. 56-ot nem sajátíthatják ki azok, akik 30 éven át gyalázták. Nagy Imrééket nem tekinthetik magukénak azok, akik nemrég még az árulás szégyenbélyegét sütötték a homlokukra. Elég volt a csúsztatásból, 56 újkeletű félremagyarázásából is. 1956-ban nem volt népünket megosztó testvérháború. Győztes forradalmat vívtunk a diktatúra ellen, az idegen túlerő ellen pedig rövid és hősies honvédő háborút. A barrikádnak - a kezdeti napoktól eltekintve - végig egy oldala volt, amelyikhez aztán Nagy Imre is csatlakozott, és akkori magatartásáért magyar patriótaként az életével fizetett - mint oly sokan mások. Történelmi igazságot nem tehetnek azok, akik a 30 év előtti történelmi vétkekeket elkövették, vagy azokat később igazoltnak látták. De igenis kell a nemzeti összefogás mindazokkal, akik vállalják Nagy Imre reformeszméit csakúgy, mint a kor által parancsolt új teendők elvégzését: azokkal, akik valóban tisztelik a nép akaratát. Magyar többé ne fogjon magyarra fegyvert, nincsen helye indulatnak, megtorlásnak. Megbocsátani igen, de felejteni nem. Azt hiszem: ez a Hősök terének ma délelőtti üzenete, az újrakezdés feltétele, a megbékélés záloga +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|