|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Rajk Lászlóval
|
München, 1989. június 16. (SZER, Különműsor) - A dekorációnak az elkészítéséről megkértem Rajk Lászlót - akinek a nevéhez kedves hallgatóink számára nem kell magyarázatot fűzni -, ifj. Rajk László építészt, hogy mondja el hallgatóink számára, mit jelenthet az őneki, Rajk Lászlónak, hogy ennek az ünnepélyes napnak az alkalmából ő készítette el a háttér felemelő dekorációját. Rajk Lászlót hallják. - Azt hiszem, hogy bárkiben felmerülhet az az abszurditás, hogy én harminc-valahány évvel ezelőtt ott álltam már egy ilyen temetés napján (...) koporsójánál, most meg én tervezem ezeket a (...). Azt hiszem, hogy egy alapvető és nagyon fontos differencia van a két temetés között. Ez az alapvető és nagyon fontos különbség az az, hogy tulajdonképpen volt egy megtisztulandó, vagy megtisztulni vágyó kommunista rezsim, vagy kommunisták csinálták ezt a temetést. Itt pedig arról van szó, hogy egy nép akarata érvényesül, amelynek a kommunisták nem tudnak ellenállni. És muszáj volt, kénytelenek voltak engedni, és megcsinálni ezt a temetést. És ez egy nagyon fontos, alapvető különbség, ezért nem szabad semmifajta analógiát vonni a kettő között. Talán annyi hasonlatosság lehet, hogy mind a kettő mérföldkő. Azonban az egy olyan mérföldkő volt, ami valóban egy rendszerváltást jelent, az egy olyan rendszerváltást jelentett, ahol a kommunisták, azok akik az 1956-os forradalmat csinálták és tevőlegesen részt vettek benne, azok elsodródtak a kommunista mozgalomtól, és végre rájöttek arra, hogy vannak emberi törvények, emberi princípiumok amit be kell tartani -, és nem lehet egy párt, fegyelmezett párttörvény alá rendelni. A mai nap viszont: valószínű hogy a jövőben mérföldkőnek lehet tekinteni, de végülis nem az. Mégpedig azért nem az, mert ez a folyamat aminek az egyik állomásának fogjuk gondolni azt ami ma történt - az már sokkal korábban elindult. Végülis, ahogy mondtam, hogy egy népakarat érvényesül, és ez a népakarat nem ma keletkezett. Nem abban a pillanatban keletkezett, amikor 58 június 17-én az emberek elolvasták az újságot, és kiderült, hogy Nagy Imrét kivégezték. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|