|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Tamás Gáspár Miklós - Nagy Imréről
|
London, 1989. június 15. (BBC, Panoráma) - A Szabad Demokraták Szövetségének egyik vezető egyénisége, a Londonban tartózkodó Tamás Gáspár Miklós filozófus olvassa fel írását, amelynek címe: Kié Nagy Imre? - Budapesten nemsokára eltemetik Nagy Imrét és társait, az 1956-iki forradalom vértanúit. A nemzet úgy érzi: itt most igazságot szolgáltatnak. Talán nem is csak a magyar forradalomnak. Mindazoknak, akiket meggyilkoltak e bolsevik diktatúra szolgái, a Kossuth téren és a Mennyei Béke terén Pekingben. A Pravda ma is azt írja, amit 1956-ban: ellenforradalmi banditák lemészárolták a hazafias néphadsereg és biztonsági szolgálat mit sem sejtő, ártatlan katonáit. Honecker úr, a keletnémet vezér és államfő, melegen gratulál a pekingi hóhéroknak. Fiedel Castro úr, a jeles kubai forradalmár örömének ad hangot. Magyarország és Lengyelország ma is - akárcsak 1956-ban - külön és egyedül áll - de másként. Amit a magyarok gondolnak ma, azt gondolják a kommunista rendszerek alattvalói mindenütt a világon, és nem leszünk sokáig egyedül. Amikor méltó helyére kerül végre a magyar földben és a magyar lélekben Nagy Imre, Maléter, Gimes és a többi meggyilkolt forradalmár, az egyik legfontosabb dolog, hogy szakítsunk a hazugsággal, s a kegyelet és a nemzeti gyász leple alatt ne csempésszünk hamisítványokat a magyarság tudatába. Kié is Nagy Imre? Nagy Imre kommunista volt. Tehát Nagy Imre nem a miénk, nem azoké, akik már nem hisznek abban, hogy az osztálynélküli társadalom álma, a tervgazdaság módszertana, a proletárforradalom logikája kivezeti az emberiséget a történeti sötétségből a napvilágra. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|