|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Emlékműavatás
|
München, 1989. június 15. (SZER, Külön műsor) - Zsille Zoltán interjúja következik Molnár Tamással, az Inconnu Csoport tagjával, az 1956-ban kivégzetettek emlékművének felavatásáról: - Hallgatóink velünk együtt kísérhették nyomon annak az emlékműnek - egy valóságos kopjafaerdő megszületésének - folyamatát, amelyet a 301-es parcellában otthoni és a haza határain kívül élő magyarok adományaiból az Inconnu Független Művészcsoport tervezett és faragott meg ötvenhat valamennyi kivégzett hőse emlékére. Most - hogy a mű elkészült - Molnár Tamást a csoport tagját kérem, hogy tekintsen vissza erre az óriási munkára, mondja el, hogy miként illeszkedik be a kopjafák felavatása a június 16-iki gyászünnepség eseményei közé, és hogy milyen támogatásban részesült ez a munka, illetve voltak-e, akik akadályozni próbálták? - Befejeztük ezt a hatalmas munkát, amelyet végül is öt ember készített el két és fél hét alatt, ezt a 20 tonnányi fát sikerült megfaragni, és nagy-nagy társadalmi összefogással elhelyezni a temetőben. Ez a temető már most is teljesen megváltozott, végre méltó a forradalom szellemehéz - gyönyörű utak vezetnek, parkosítva van, és úgy gondolom, hogy a 301-es parcella is igazán méltó az ott nyugvók emlékéhez. A társadalom egyre nagyobb figyelemmel és fokozott figyelemmel kíséri ezt az egész folyamatot, ami ötvenhat körül kibontakozik. Az emberek már most emlékhellyé avatták, és sírkertté avatták a 301-es parcellát. Naponta több százan jönnek ki gyermekekkel, családokkal, idősekkel együtt megnézni, hogy mi is folyik itt, és gratulálnak a munkálatokhoz nekünk is. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|