|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Ellenzéki Kerekasztal
|
München, 1989. június 12. (SZER, Magyar híradó) - Megegyezés után, tárgyalások előtt az Ellenzéki Kerekasztal és a felbomlóban lévő MSZMP - Kasza László kommentárja: - Abban, hogy a szombaton aláírt egyezmény alapján már holnap kezdenek tárgyalni, nyilván szerepe van annak, ami június 16-ikán történik: az 1956-os mártírok temetése napján az MSZMP bizonyítani akarja, hogy ez már nem az a párt, amely gyilkolt. A társadalom tudja, ez igenis az a párt. Az akkor is, ha - és ezt szívesen elismerjük - ha már más politikát folytat, mint korábban, vezetői nagy részét is kicserélték. És mert ez a párt annyiszor eljátszotta a bizalmat, azon sem lehet csodálkozni, hogy sokan kérdezik: őszintén gondolja-e most, valóban kész-e megosztani hatalmát, hajlandó-e egyenlő félként tárgyalni az Ellenzéki Kerekasztallal, nem próbálja-e tőrbe csalni megint csak - mint már annyiszor - politikai ellenfeleit. A jogos kérdésekre végleges választ csak az MSZMP adhat majd. Az azonban már most is bizonyossággal állítható, hogy az Ellenzéki Kerekasztal az egyedül helyes megoldást választotta, amikor tárgyalási készséget mutatott. Az MSZMP nélkül ma éppen úgy nem lehet kiutat keresni a zsákutcából, ahogy erre ez a bűnös párt önmaga szintén nem képes. A cél pedig nem lehet más, mint a társadalmat fenyegető katasztrófa elkerülése, a békés átmenet a diktatúrából a demokráciába. Az asztalra tett megállapodás, amely a tárgyalás feltételeit szabályozza - mint minden ilyen dokumentum - kompromisszum. Az Ellenzéki Kerekasztal fő engedménye az volt, hogy elfogadta kölön tárgyaló félként az MSZMP fiókszervezeteit. Ennek gyakorlati jelentősége nem nagy, mivel a tárgyalóasztalnál nincs szavazás, a döntések közös megegyezéssel születnek, így mindegy, hogy ez a tarka egyesület hol mondja el az MSZMP-t támogató véleményét. (folyt.)
1989. június 12., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ellenzéki Kerekasztal - 1. folyt.
|
Ezzel szemben az ellenzéknek sikerült elérnie, hogy helyet kapjon azon a fórumon, ahol a demokráciába való átmenet ügyeit intézik. Ezzel együtt az is világossá vált, hogy nem a parlamentben dől el ez a pillanatnyilag legfontosabb kérdés, a parlament erre alkalmatlan, nem élvezi senki bizalmát. A tárgyalások megkezdése természetesen csak az első, bár nagyon fontos lépés. Nagy, nehéz viták előtt állnak a résztvevők. Egy példa azonban van előttük: a lengyel. Nem szabad az ellenzéknek belemennie olyan politikai manőverekbe, amelyekkel a társadalmat akarják kijátszani. +++
1989. június 12., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|