|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú 2.
|
Ők akkor jutnak el Magyarországra, amikor Jugoszláviába, vagy Bulgáriába mennek és átutaznak az országon. Vagy akkor, amikor a Balatonra jönnek két hétre. A szlovákiai olvasó átjár a szomszédba. Őt nem is lehet átejteni. Vigyázni kell, mert különben azt mondhatja; mit írsz te itt nekem, tegnap voltam Győrben és tudom, hogy mi az igazság - Mi szerint súlyozza a témáit? G.V.: A legnagyobb gond a bőség zavara. Ha egyfajta kenyér van a boltban, az nem okoz problémát, ha nyolc fajta van, akkor az már gond. Ugyanígy az információbőséggel is ilyen bajok járnak. Az MDF képviselője azt állította, hogy 18 halott volt a magyar-román határon. Ha én ezt a horgot bekapom, akkor lejáratom magam a csehszlovák olvasók előtt. Szerencsére kivártam a vizsgálati eredményt és csak arról adtam hírt. Ebből pedig azt a tanulságot szűrtem le, hogy nem lehet az első hallásra hitelt adni valaminek. Főleg a cseh, de a szlovák olvasók többsége is elsősorban műszaki értelmiségiekből áll. Ezek olyan emberek, akiket az adatok érdekelnek. Nekik hiába mondom azt, hogy valami jó vagy rossz. Adatokat is kérnek. A magyar lapokban dúló vitakampányokat azért nehéz tálalni a cseh olvasónak, mert ő nem erre kíváncsi. Például a hévizi tó körül is sokféle vélemény hangzott el. Namármost, hogyan írjak róla? Egy biztos, én akkor fogom meggyőzni olvasóimat arról, hogy a magyar kormány döntése jó döntés volt, amikor leállíttatta a bauxitbánya üzemelését, ha megkérdezem, mennyi bauxit maradt a bányában, ez milyen értéket képvisel, és ezzel szemben milyen értéket képvisel a tó. Meg is kérdeztem, de erre már választ nem tudtam kapni. Úgyhogy ezt nem írtam meg. - Lehetséges azonban az olvasó érdeklődését felkelteni egy bizonyos téma iránt? G.V.: Igen, a bauxit fontos téma nálunk is. A szlovákiai alumíniumipar a magyar bauxitszállításokon áll vagy bukik. Nagyon érdekel a nyergesújfalui viszkozagyár sorsa is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a Haldex az egyetlen közös vállalatunk évtizedek óta. Mindkét országnak szerintem érdeke a közös vállalatok létesítése, mégsem történik semmi. Ezért kerestem érveket arra, hogy miért lenne jó, ha közösen felépülne ez a viszkózagyár. (folyt.)
1989. június 7., szerda 12:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|