|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Pedagógusnapi 2.
|
Hogy más társadalmakban ez nem így volt, elég a Ferenc József-i korra gondolnunk.Vagy a Nyugatra kerültek tapasztalataira, akik azt látják, hogy ott az ember valódi értékét is autója, dollárja méri". Még egy emberöltő sem telt el, s már nem "olyan", hanem "ilyen" társadalomban élünk. Ha valaki most megsúgná nekem, hogy ki akarta ezt, azonnal ideírnám, csupa nagy betűvel. De nem hallok sugallatot. S majdnem bizos vagyok abban, hogy semmilyen rendű-rangú feletteseinknek nem is volt ez a célja. De nem hiszem, hogy egy pedagógusnapi rövid eszmefuttatás feladata volna tisztázni: akkor miért is? De igenis feladatunk - közös feladatunk - hogy újra ráébresszük a társadalmat és főként a felnövekvő generóciókat arra, hogy "mégis a víz az úr ". Mert a dollár bizony nagyon nagy hatalom, de mégis csak közönséges "szolga", eszköz, azért van, hogy megvásárolható legyen rajta a TUDÁS. Nem a pénz az érték, hanem amit meg lehet szerezni pénzzel. Azok a "csúnya" kapitalisták végső soron tudják is ezt és megfizetik a tudást. Csak nálunk zavarodott össze az értékrend. Ezt az összekuszált értékrendet kell helyre tennünk tehát, hogy megszűnjenek azok a feszültségek, amelyek az iskolákban is elhatalmasodtak. De nem lehet - kiszakítva a társadalomból - "meggyógyítani" a pedagógusok közérzetét, miközben mindenki közérzete rossz. Azonnali, ötven százalékos vagy ennél is nagyobb fizetésemelést követelni lehet - de nem érdemes. Nem a kormány pénztárcájában van az a pénz, amiből béremelést kaphatnának a pedagógusok. A megyei és helyi tanácsok többet tudnak ma segíteni, mint a kormány. Nem beszélve az igazgatókról És nem biztos, hogy általános fizetésemelésre van most szükség. Hiszen számottevő a különbség az egyes tantestületek átlagbére között, ami nem a korábbi központi fizetésrendezések, béremelések eredménye. Az új kormány, az új kultuszminiszter meggyőződéssel vallja, s nem csak deklarálja, hogy anyagiakban is elsőbbséget kíván nyújtani a humán szférának. De ha nem változik meg a középszintű helyi vezetők értékítélete, nem válhat gyakorlattá a szándék. Akkor tudnak saját magukon, saját helyzetükön és az iskolák helyzetén is segíteni a pedagógusok, ha az értelmiség más rétegeivel összefogva képesek lesznek odahatni, hogy megváltozzék az értékrend a helyi politikában, a helyi vezetők gondolkodásában. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök 10:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|