 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Imre temetéséről - 1. folyt.
|
Két magas beosztású tisztségviselő: Horn Gyula külügyminiszter
és Szűrös Mátyás, a parlament alelnöke a múlt héten úgy
nyilatkozott, hogy Nagy Imre politikai konstrukciós pernek volt az
áldozata és felhívást tett közzé sürgős rehabilitása érdekében. A
pártvezetők felismerték, hogy Nagy Imre és a forradalom négy másik
vezetőjének jövő hónapban sorra kerülő temetése az utolsó lehetőség
arra, hogy eloszlassák az ország népében felgyülemlett feszültséget.
(...) sírokból múlt hónapban kiemelt földi maradványokat jövő hónap
16-ikán temetik el újra, amikoris várhatóan legalább 200 ezren
fogják végső búcsújukat leróni Nagy Imre és társai előtt, akiket a
sajtó újabban a forradalom mártírjainak nevez.
Ez igen messze van az imperialista ügynök, hazaáruló és
revizionista jelzőktől, amelyekkel még nem egészen egy évvel ezelőtt
is illeték őket. A nép azonban még mindig követeli, hogy a párt
kérjen bocsánatot és büntesse meg azokat, akik felelősek voltak
kivégzésükért.
A közvéleményből egyre növekvő indulatot váltanak ki a lassan
nyilvánosságra kerülő részletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy
Nagy Imrének és vezető társainak kivégzésük előtt hosszú és
fájdalmas időszakon kellett keresztül menniük. 30 év telt el, amíg a
magyar kormány beismerte, hogy a jeltelen 301-es parcella volt Nagy
Imre és társai végső nyughelye.
Az idén végrehajtott hivatalos exhumálás azonban újabb szomorú
meglepetéssel szolgál. A szakértők kiderítették, hogy Nagy Imrét,
közeli barátját Gyimes Miklóst és a forradalom honvédelmi
miniszterét, Maléter Pált három évvel kivégzésük után temették a
301-es parcellába. Hogy hol végezték ki őket, és ezután három évig
hol voltak eltemetve, továbbra is titok, mint ahogy titokzatosság
veszi körül a tárgyalás körülményeit és azokat a személyeket, akik
jelt adtak a hóhérnak. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|