|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay-interjú - 5. folyt.
|
Úgy vélem, ezért is került ilyen erőteljesen napirendre a pártkongresszus követelése, mert a lehetséges legnagyobb legitimációt szeretné a tagság adni a pártot irányító vezető erőknek. Ezt én nem akarom egy dodonai válasszal elintézni, mert még valamit az igazságosság kedvéért szeretnék hozzátenni, hogy az a gyanúm az elmúlt egy esztendő politikai problémáira visszatekintve, hogy hibátlanul és bírálhatatlanul nem tudta volna senki vezényelni ezt a szakaszt, ezt a korszakot. Remélem, majd erre is figyelni fognak, amikor a kongresszust előkészítik. - Hadd időzzek most még egy kérdés erejéig ennél a problémánál. Ön legutóbbi bécsi sajtókonferenciáján - így olvasta az ember a nyugati lapokban, hírügynökségi jelentésekben - nem zárta ki Grósz Károly leváltását az őszi pártértekezleten, vagy pártkongresszuson. - Ezt ugyanabban a szellemben és ugyanazon a módon adtam elő, ahogy most itt erről beszéltem, és hát ez a kockázat és ez az esély benne van minden fontos döntésben. Egyébként ezt mint elvi lehetőséget említettem, abból a megfontolásból és arra gondolva, hogy itt bontakozik ki előttünk a pártban egy mozgalom, amelyben a tagság akarja meghatározni a párt politikáját és meghatározni, hogy kik legyenek vezető személyek. Itt megismétlem, én ezt egy ilyen elvi lehetőségnek tartom. - Még mindig a személyi problémákról beszélve. Az Ön személye körüli problémákról beszélve feltünik az embernek, hogy ellentmondás van az Ön társadalmi népszerűsége és a pártvezetőségben képviselt pártja között. Arra gondolok, Ön feltehetően a legnépszerűbb politikus ma Magyarországon, a társadalom körében sok támogatója van, Kecskemét és Szeged óta tudjuk azt, hogy az MSZMP-n belül is. Ugyanakkor ha megnézi az ember a Politikai Bizottság listáját, vagy a Központi Bizottság összetételét, ott a támogatói közel sincsenek ilyen arányban Ön mellett, mint a társadalomban, illetve a párttagságban. Meddig tartható ez a diszkrepancia? (folyt.)
1989. május 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|