|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kína - La Repubblica, L,Unitá
|
Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti:
Róma, 1989. május 21. vasárnap (MTI-tud) - A hadsereg bevetését a pekingi tüntetők ellen az olasz sajtó általában a varsói 1981-es szükségállapottal veti egybe. A televízió kommentárja azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista országok reformjai, így a peresztrojka is megállíthatók, visszafordíthatók adott esetben.
A római La Repubblica így írt: ,,a kommunizmus válsága szédületes eseményeket hozott máris. A varsói kompromisszum, a budapesti hangos zűrzavar, a szovjet felfordulások és most a pekingi népfelkelés. A kommunista világ alapjaiban rendült meg. Ki gondolt volna minderre akárcsak néhány hónappal ezelőtt is? És főként ki merészelte volna azt gondolni, hogy a pekingi tömeg lényegében ugyanazokkal a jelszavakkal és követelésekkel vonul a térre, mint a prágai írók, a budapesti ellenzéki értelmiségiek és a varsói fiatal katolikusok és papok?... Szinte közömbös, hogy holnap esetleg a hadsereg szétszórja ezeket a tüntetőket Teng parancsára. A pekingi tavasz emléke nem fog elhalványulni egyhamar, és a kínai politika nem kerülheti ezt meg többé. Éppen ezért a hadsereg bevetése óriási melléfogás lenne Teng részéről. Kolosszális tévedés. Ha holnap a katonák lőnek a tömegre, a ,kínai reform, , a tengi átalakítás képe összeomlik. A gazdasági reformra összpontosító, pragmatikus vezetés, amelyik el tudott szakadni a maoizmus dogmáitól - nincs többé. S ráadásul a fedőt is hiába szorítanák rá a forrásban lévő edényre.,, A L,Unitá rámutatott: ,,a kínai események újabb bizonyítékot szolgáltattak arra, ha egyáltalán kellett még, hogy politikai demokrácia nélkül nincs semmiféle szocializmus.,, Az OKP lapja ugyanakkor úgy látja: a gorbacsovi reformpolitika bebizonyította a létező szocializmus meegreformálhatóságát, de azt is, hogy az emberi, személyi szabadságjogok nem korlátozhatók semmiféle államérdekre való hivatkozással. +++
1989. május 21., vasárnap 19:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|