|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Bős-Nagymaros - kerekasztal-beszélgetés (1. rész)
|
Láng Judit, az MTI tudósítója jelenti:
Prága, 1989. május 2O. szombat (MTI-tud.) - Műsorát megváltoztatva a Bős-nagymarosi vízlépcsőről, a nagymarosi munkálatok felfüggesztése nyomán kialakult helyzetről sugárzott kerekasztal-beszélgetést pénteken este a csehszlovák televízió. A műsorban a vízlépcsőrendszer csehszlovákiai építkezéseinek kormánybiztosa, Vladimir Lokvenc, valamint az építkezést irányító minisztériumok, illetve a beruházó és kivitelező vállalatok képviselői vettek részt.
A beszélgetés résztvevői gyakorlatilag megismételték mindazt, ami a magyar döntésről eddig a csehszlovák sajtóban, illetve a szlovák kormány elnökségének és a szövetségi kormánynak az állásfoglalásában olvasható volt. Vladimir Lokvenc egyebek között nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szerződésekről szóló 1969-es bécsi konvenció értelmébene Magyarországnak nem lenne semmilyen jogalapja arra, hogy a csehszlovák kormánnyal kötött szerződéstől elálljon, azt felmondja, vagy felbontsa. A többi résztvevő különböző szempontokból sorolta fel, milyen kár érné Csehszlovákiát, ha Magyarország véglegesen leállítaná a nagymarosi építkezéseket. Szó volt arról, hogy nem tudnák csúcsra járatni a bősi erőművet, így értékes elektromos csúcsenergiától esnének el, nem tudnák teljesíteni a Duna-bizottság által javasolt 3,5 méteres vízmélységet az érintett folyószakaszon. Új elemként említették meg, hogy az esetleges csúcsenergia-kiesés miatt tovább kellene üzemeltetni a levegőt nagymértékben szennyező hagyományos, széntüzelésű erőműveket, s ezekre, - mivel Csehszlovákia az ENSZ európai gazdasági bizottságában vállalta, hogy 1993-ra harminc százalékkal az 1980-as szint alá csökkenti a kéndioxid-szennyezés mértékét - 1,5 milliárd korona értékben kellene kéntelenítő berendezéseket felszerelni. (folyt.)
1989. május 20., szombat 07:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|