|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az értelmiség felelőssége a mai Magyarországon - Vitafórum a Politikai Főiskolán (2. rész)
|
Szerdahelyi István, az Új Fórum főszerkesztője szerint a válságos helyzetből csak invencióval, szaktudással kerülhet ki az ország. Utalt arra a problémára, hogy az értelmiség túlnyomó többsége kivonult a politikai életből. Szerinte a manapság gyakran emlegetett hallgató többség nemcsak a munkásság és a parasztság, hanem az értelmiség széles rétegeit is magában foglalja. Nemeskürty István író-filmesztéta szerint az értelmiség feladata: a lehető legnagyobb tudást megszerezni, és ezt a társadalom hasznára fordítani. Utóbbi azonban a politikai hatalomtól is függ. Felszólalásában utalt az értelmiség által az elmúlt időben elkövetett hibákra, köztük a Pénzügyminisztériumban a pénzügyi diktatúra érvényesülésére, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium elhibázott gyógyszerrendeletére, vagy a vízügyesek erőszakos érdekérvényesítésére Bős-Nagymaros ügyében. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: felvetődik a kérdés, hogy az ilyen döntések részesei az értelmiséghez vagy a politikai hatalomhoz számíthatók-e. Szerinte ezt a problémát alaposabban meg kellene vizsgálni. Radics Katalin, a Társadalmi Szemle szerekesztőbizottságának elnöke egyebek között arról szólt, hogy az értelmiséget a helyének megtalálásában gátolta a politikai intézményrendszer. Problémaként említette meg, hogy a munkásmozgalom és a kelet-európai társadalmak nem voltak képesek megemészteni, feldolgozni az új gondolatokat. Ugyancsak jelentős gond a túlhaladott premisszákból való kiindulás, például az, hogy az értelmiséget kizárólag szövetségesként kerestük. Krausz Tamás történész rámutatott: ideje lenne az értelmiségi-munkás ellentétből valamilyen formában kikerülni. Ez ugyanis a 60-as, 70-es, sőt még inkább az 50-es, 60-as évek terméke, amikor is a politikai hatalom bizonyos tekintetben mesterségesen élezte ezt az ellentétet. Jobb lenne - jegyezte meg -, ha az értelmiség-munkás ellentmondást a mai társadalmi szerkezet alapvető ellentmondásaival hoznánk valamilyen módon összhangba. Az igazi ellentmondások kialakulásában a vízválasztó a tulajdonviszonyok problémája, másrészt gondként jelentkeznek bizonyos bürokratikus apparátusok egyre önállósuló érdekei. Ezek azok az ellentmondások, amelyek egyfelől értelmiségi és munkás, másfelől bizonyos érdekcsoportok között húzódnak meg. Így amikor értelmiség-munkás ellentétek kerülnek felszínre, tulajdonképpen elködösítjük a valós problémákat. (folyt.köv.)
1989. május 17., szerda 20:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|