|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság nyilatkozata a környezetgazdálkodásról (1. rész) (OS)
|
1989. május 14., vasárnap - A természeti környezet és a nép, az ország érdeke ellentétes a vízügyi ágazat érdekeivel, a környezetvédelem összeférhetetlen a vízgazdálkodás mai gyakorlatával. A vízügyi ágazat a maga öncélú és az országra, a népre káros munkáját hasznosnak, sőt környezetkímélőnek kiáltja ki. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter pedig egy évtizedig tartó környezetromboló programot akar megvalósítani. A bős-nagymarosi vízlépcső nemcsak a vízügyi szolgálat egyéb kötelezettségeitől vonja el az emberi és anyagi erőket, hanem a természet- és környezetvédelemtől is. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium a környezet rovására váltja valóra a vízügy céljait. Mindezt jól szemlélteti a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumnak a Magyarország környezeti állapotáról kiadott vitaanyaga (Magyar Hírlap, 1989. január 25.). A Duna Kör válaszából (Magyar Hírlap, 1989. április 22.) is látható, hogy a KVM a kérdéseket helytelenül, nem célravezetően teszi fel. A mai botrányos gyakorlatra jellemző példa: Már 1952-ben fölvetődött egy visegrádi vízerőmű terve. (Akkor a bősi erőműről még szó sem volt.) A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerre vonatkozó szerződést Lázár György a nép és az Országgyűlés megkérdezése nélkül írta alá 1977-ben. A BMV-ről a hosszú évekig tartó hírzárlat miatt jóformán semmit sem tudhatott az ország. A magyar népnek, Magyarországnak az érdekeit megcsúfoló mű épül, a lakosság egyre inkább tiltakozik. A KVM, élén a miniszterével, manipulálja az Országgyűlést, a hatóságokat, a társadalmat, és nem veszi figyelembe a többi ágazat, sőt a Magyar Tudományos Akadémia véleményét sem. Sok kérdésre máig sincs válasz, így arra sem, hogy mi lesz a mérgező szennyvíziszappal, hogy tönkremennek a termőföldek, hogy kipusztulnak a halak, hogy a Szigetköz meg Csallóköz alatt lévő rengeteg ivóvíz még jobban elszennyeződik, sőt, hogy a visegrádi duzzasztógát földrengésveszélyes helyen épül. Nagymaroson legalább tízmillió forintot pazarolnak el naponta. A vízügyesek a bírálatokat a saját illetékességi körükbe való beavatkozásnak minősítik, magukat azonban minden más szakmában is csalhatatlannak tartják. A vizek kisajátításával hűbérurak gyanánt uralkodnak az egész országon. Ezzel állandóan növelik a politikai feszültséget. (folyt.köv.)
1989. május 14., vasárnap 18:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|