|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - első nap (8. rész)
|
Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.),a Budapest Galéria --------------- főigazgatója elmondta: vészterhes időkre emlékezünk, nemzeti múltunk embert próbáló szakaszára. A fájdalom több mint négy évtized után is bennünk él. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy ilyen szörnyűség a mi nemzetünk életében többé ne fordulhasson elő. Az emlékezésen túl, az érzelmek mellett e kor megértéséhez szükség van történelmünk, igaz történelmünk ismeretére. Mai szemmel nézve érthetetlen, hogy a kor hőseiről, a humánus Szent Györgyökről majd 40 évig szót sem ejthettünk vagy nem ejtettünk. Miért nem tudhattunk Raoul Wallenberg, Carl Lutz, Giorgio Perlasca és mások hősiességéről, a Vatikán és a magyar egyházak tiltakozásáról, sőt a náci megszállásig a Kállay-kormány ellenállásáról? Arról, hogy bár Wallenberg, Lutz, Perlasca diplomáciai mentességét élvezve sietett a nemzet testéből kiszakítottak segítségére, munkájukat számtalan honfitársunk is segítette, éppúgy kockára téve életét, családját. Az ismert nevű hőseink - például Bajcsy-Zsilinszky Endre, Benedek doktor, Ferenczi László, Reviczky Imre, Stella Adorján, Szekfű Gyula, Sztehló lelkész, Újvári Sándor, Weisz Artúr - és az ismeretlen, üldözötteket bújtató családok. Ezek az emberek teljes nemzetben gondolkodó és érző magyarok voltak, akik mentették emberségünket, becsületünket. Wallenberg szobrát fel sem avatták. A fasizmus áldozatainak emlékművével 1985-ig, Wallenberg szobrával 1987-ig voltunk adósok. Carl Lutznak most fogunk emléket állítani. Igazi nemzettudatunkhoz ezek a tények nélkülözhetetlenek, és alkalmasak megerősödnünk az embergyűlölő, fajgyűlölő ideológiákra alapuló, intézményesített terror permanens veszélye ellen - hangsúlyozta. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 13:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|