 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal
|
SZER
------------------------------ München, 1989. május 6.
(Kasza László) Gondolatforgató
Meglepő, hogy a korábbinál ma már sokkal szabadabban dolgozó
magyar hírközlő szervek annyira mostohán kezelik a hírt, amelyet a
nyugati sajtó szerintem joggal világszenzációként kezel - mármint
azt, hogy Tamás Gáspár Miklós filozófus az első ellenzéki a Varsói
Szerződés tagállamaiban, aki országa hivatalos küldötteként vesz
részt egy nemzetközi konferencián.
Mint napi műsorainkban már többször jelentettük az Erdélyből
származó filozófus, aki 1980 óta foglalkozási tilalom alatt áll és
írásait is csak legutóbbi hónapokban publikálják hivatalos lapokban,
a magyar küldöttség tagjaként vesz részt most a végéhez közeledő
információs fórumon, amelyet Londonban tartanak.
A Gondolatforgató mai műsorában őt köszöntöm a Londonnal
összekötő rádiótelefon másik végén. Azt kérdem először Tamás Gáspár
Miklós, hogy mondd is el, milyen konferencia ez az információs
fórum?
- Az információs fórum a helsinki biztonsági és együttműködési
értekezlet által megkezdett folyamat egyik része. Hasonló a
hatásköre és a rangja az 1985 végén Budapesten megrendezett
kulturális fóruméhoz, tehát valamivel mondjuk alacsonyabb rangú mint
a bécsi vagy a madridi értekezlet volt. Elsősorban véleménycserére
és konszenzus kialakitására törekszik, nem határozatok elfogadására.
Ezért is van mód arra, hogy az egyes küldöttségekben független
személyiségek is helyet foglaljanak. Már most az ilyen jellegű
rendezvényeken a nyugati államok képesviselői természetesen
független személyek is voltak, Kelet-Európából eddig erre még nem
volt példa. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 1. folyt.
|
- A londoni információs fórumon a lengyel küldöttségben részt
vesz egy katolikus közíró és egy nem hivatalos ám elismert lapnak a
szerkesztője, egyik sem számít kifejezetten ellenzékinek.
Kelet-európai ellenzéket ilyen jellegű nemzetközi találkozón először
nekem volt szerencsém képviselnem.
- Érdekelne, mert egyedülálló esetről van szó hiszen
kelet-európai ország még nem határozta el magát, hogy az egyik
legjelentősebb ellenzéki személyiséget külföldre küldje saját
országa képviseletében. Tehát érdekelne, hogy miként is kerülték a
hivatalos magyar delegációba?
- Londoni fórumon résztvevő küldöttségek tagjai természetszerűen
a nyilvánosság képviselői, hiszen itt a nyilvánosságról az
információáramlásról van szó. Tehát az újságíró szövetségnek és a
nyilvánosság más szakmai képviseleteinek módjában állt javaslatokat
tenni személyekre, akik ezek a fórumon résztvehetnek. A Magyar
Újságíró Szövetség elnöksége engem javasolt, hogy nem vagyok tagja a
szövetségnek, mint aki a nem hivatalos sajtó, a nem hivatalos
információ, a szamizdat ügyeiben ismerős. Ezt a javaslatot a
Külügyminisztériumnak terjesztették be, hiszen a Külügyminisztérium
kell, hogy akkreditálja a küldöttség tagjait. A Külügyminisztérium
minden további nélkül belement ebbe a dologba. Az elutazásom előtt
fogadott Bényi József külügyminiszter-helyettes, akivel rövid
beszélgetést folytattam ezekről a dolgokról és örömének adott hangot
afölött, hogy a magyar külpolitika tekintetében is nyitás történt,
külpolitika alakításába is bevonhatók lettek olyan személyek, akik
politikailag szemben állnak a kommunista kormánnyal. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 2. folyt.
|
- A Magyar Televízióban volt egy nyilvános beszélgetés erről a
témáról, ahol részt vett a küldöttség vezetője Demus László
hivatásos diplomata. Baló György az Újságíró Szövetség elnöke a
küldöttség egy másik tagja meg én, mások is egyébként. És ott
sikerült világossá tennem, hogy a küldöttségnek egy független tagja
vagyok, a küldöttség részére kibocsátott mandátumot, ami
írányelveket tartalmaz magamra nézve nem tartom kötelezőnek, és
saját véleményemet fogom minden tekintetben képviselni. Esetenként
kritikusan a magyar kormányzattal szemben is. Ezeket a feltételeket,
amelyek hát természetesek voltak ha az én részvételemre gondolunk
minden további nélkül elfogadták és meg kell mondanom, hogy a
Külügyminisztérium munkatársai a küldöttség munkáját szervező magyar
diplomaták kifogástalan udvariassággal és lojalitással bántak velem
akkor is, hogy ha minderről nyilván később lesz szó okoztam nekik
kínos pillanatokat.
- Mondd, tehát nem is történt, jól értettem, nem is történt
semmilyen próbálkozás arra vonatkozóan, hogy az általános
irányelveket, ami egyébként természetes egy kormánydelegáció
esetében rád is kötelezővé tegyék?
- A legcsekélyebb kisérlet sem történt, sőt Bényi
külügyminiszter-helyettes kifejezetten hangsúlyozta, hogy még a
látszatát is szeretné kerülni annak, hogy engem instruál.
- Hogy folyik az együttműködés a delegáció többi tagjaival,
mondjuk azokkal akikre vonatkozik, például vonatkozonak ezek az
irányelvek? (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 3. folyt.
|
- Na most én azt hiszem, hogy egyébként a delegáció többi
tagjának is igen nagy mozgásszabadsága volt, és mindenki
tulajdonképpen saját nézeteit fejtegette. Nyilvánvalóan a
Külügyminisztérium munkatársai is, akik végül is kialakitották
ezeket az irányvonalakat, amelyekkel nyilván egyetértenek. Jelen
voltak olyan neves magyar újságírók és kommunikációs szakemberek itt
mint Baló György, Aczél Endre, Köves Tibor az MTI londoni
tudósítója, Kulcsár István az ismert rádiós, Szecskő Tamás a
tömegkommunikációs, illetve ma már Közvéleménykutató Intézetnek az
igazgatója és mások akiknek a neve hirtelen most nem jut eszembe, és
cserélődnek is. Ők általában technikai kérdéseket fejtegettek kivéve
Baló Györgyöt, akinek az információs szabadságot illető szakmai
kérdésekről volt néhány érdekes véleménye és együttműködött a
nyugatnémet és más küldöttségekkel az újságírók szabad mozgását,
vízumokat, a privilégiumok kiépítését célzó intézkedéseket illetően.
A küldöttség munkája nem volt különösebben koordinált, erre
nincs is szükség. Különösen a munkacsoportokban folytak a viták,
amelyek között a legfontosabb volt az "A" munkacsoport, amelynek a
munkájában én is részt vettem, amely az irott sajtóval és amely az
információáramlással foglalkozott, és hát tulajdonkképpen bármilyen
munkacsoportról légyen is szó, tulajdonképpen az ismert politikai
viták folytak csak változott partnerekkel és változott hangnemben.
- Aprópó változott a hang és a hangnem. Nem szeretek
személyeskedni, de szívesen megkérdezném itt Tamás Gáspár Miklóst,
hogy milyen érzés volt Kulcsár Istvánnal az információ szabadságáról
tárgyaló nemzetközi konferencián egy ugyanazon küldöttségben ülni?
(folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 10/4. folyt.
|
- Nos azzal a Kulcsár Istvánnal, aki hogy óvatosan fejezzem ki
magamat az elmúlt korok képviselője ugye Magyarországon, esetleg úgy
gondolom nem sok kifogása volt az ellen, hogy az információ
továbbításának lehetőségét a te számodra is, hogy a hozzád hasonlók
számára is biztosítják az elmúlt 15-20 esztendőben.
- Ó hát az egész részvételem itt végtelenül mókás dolog.
Nyilvánvaló, hogy néhány hónappal ezelőtt a hivatalos magyar
médiákhoz való hozzáférésem enyhén szólva nem volt biztosított.
Különben is hónapokkal ezelőtt minden magamfajta egy margóra
szorított magányos ember volt. Na most a magyarországi változások
következtében ez a helyzet teljesmértékben megszünt, és az ember
némi kaján félmosollyal gondol vissza a közelmúltra és furcsa
partnerekkel találja magát az ember egy asztalnál, dehát ez
szükségszerű. Erre a fajta dialógusra és közös asztalnál ülésre
rákényszerültek a hivatalosság képviselői, és hát mi természetesen
üdvözöljük ezt a lehetőséget annak ellenére, hogy hát mint ez
természetes az előző találkozásaink ha voltak egyáltalán ilyenek nem
mondható különösebben kellemesnek.
- Na most itt hát azért érdekelt volna Kulcsár István
magatartása, aki ugye hirtelen átkerült a barikádnak arra az
oldalára, mert éppen a hivatalos politika ezt most így kívánja,
amelyen te mindig is voltál, na most itt szolgál.
- Nem igen van olyan párt és kormánypolitika ma mit
szolgálhatnak. Mindenki meglehetősen magára van hagyva és magának
kell tájékozódnia. Azt kell mondanom egyébként, hogy azok a
hivatalos személyek, akikkel volt utóbbi időben alkalmam találkozni
és a számuk nem is olyan csekély ha visszagondolok. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 5. folyt.
|
- Természetes zavartól, feszengéstől és furcsálkodástól
eltekintve tulajdonképpen elismeréssel vannak az új ellenzéki
mozgalmak iránt. Különösen érdekes volt látnom azt az igen jelentős
hatást, amelyet a Szabad Demokraták Szövetségének a programja
kiváltott hivatalos körökben, legalábbis abban az értelemben, hogy
roppantúl imponál, komoly vetélytársnak tetszik az az agytröszt,
amely az SZDSZ, Fidesz tájékán összegyült és bizonyos tiszteletet
lehet a politikai spectrum ezen oldala iránt észrevenni, és hát
természetesen mindig kombinálódik a jövőtől érzett némi félelemmel,
meg hát a bizonytalansággal, amelyet egyébként valamennyien érzünk
Magyarországon.
- És hogyan zajlott le gyakorlatilag vagy, hogyan bonyolódott
szereplésed a hivatalos magyar küldöttségen belül ott Londonban.
Értem ezen azt, hogy ha felakartál például szólalni, akkor a
delegáció vezetője nem görbített ez elé nehézségeket?
- Kéféleképpen történt, kétszer beszéltem a fórumon. Az első
alkalommal egész egyszerűen sorra került a magyar küldöttség és a
küldöttség titkárának indítványára én láttam el a szónoki tisztet
első alkalommal. Második alkalommal pedig magam kértem felszólalási
lehetőséget a konferencia titkáráságtól saját szakálamra, mind a
kettő lehetséges. Úgy, hogy nem mondhatnám, hogy e téren bármiféle
akadályba ütköztem volna.
- Az előbb azt mondtad, hogy a küldöttség vezetőségét
feltehetően kínos helyzetbe hoztad valamilyen megnyilvánulásoddal.
Konkrétan mi volt ez?
- Ó hát, minden másra feltehetőleg bizonyára nehéz helyzetbe
hoztam a küldöttség vezetőjét, és hát hivatásos diplomata
munkatársait. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 6. folyt.
|
- De hát ez persze olyasmi volt, amire számitaniuk kellett
amikor beleegyeztek abba, hogy én résztvegyek ebben a küldöttségben.
Mind két beszédbem után egy-egy Varsói Szerződés tagállam a
leghatározottabban tiltakozott nyilvánosan és tudok róla, hogy a
nyilvános ülésen kivül is komoly morgolódások hallattszottak a
szovjet tömb különféle országai részéről, fellépésemmel
kapcsolatban.
- Mondd, a többi delegáció vezetőjének is volt gondja a
független tagokkal, és egyáltalán hogy oszlott meg másutt az
összetétel független és hivatalos küldöttek között.
- Hát az amerikai küldöttségben tulajdonképpen csak független
személyek vesznek részt. A külügyminisztériumból nem találkoztam
senkivel, a kongresszusi irodának néhány képviselője és a
kongresszus megbízásából itt lévő néhány személy volt jelen és volt
szerencsém megismerkedni például a Szabad Európa Rádió elnökével,
aki szintén az amerikai küldöttség tagja volt, ezenkivül újságírók
vettek részt amerikai újságírók és emeberi jogi szervezeteknek a
képviselői, megfigyelőként részt vett egyébként az értekezleten a
New York-i Magyar Emberi Jogi Alapítványnak az egyik képviselője. A
brit küldöttségben például már több volt a karrier-diplomata. De hát
résztvettek olyan emberek például mint Neal Ashndsen úr, az
Observernek baloldali belállítottságú munkatársa, aki igen kritikus
volt saját kormányával szemben is, és mondjuk ez a megoszlás volt
jellemző a többi küldöttségre is. A diplomaták inkább a háttérben
működtek és az újságírók és független személyiségek vitték a prímet.
(folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 7. folyt.
|
- Na most a kelet-európai küldöttségekben természeteseen nem ez
volt a helyzet, a lengyel és magyar küldöttségek kivételével az
összes többi kommunista állam küldöttségei kizárólag hivatalnokokból
állt. A román küldöttség a megnyitó után egyenesen eltünt és a
londoni román nagykövetség egyik munkatársa ülte végig az összes
üléseket, tulajdonképpen megdöbbentő volt hallgatni például a
keletnémet, csehszlovák, bolgár küldötteknek számunkra egy letünt,
elmúlt világból felmorgó hangját.
- Jól értem Tamás Gáspár Miklós, hogy ezen a londoni információs
fórumon a választóvonal nem is annyira szigorúan a kelet és nyugati
országok között húzódott meg, hanem legalábbis Magyarország és
Lengyelország esetében kis kanyart tett?
- Hát éppen ez az egyik legfeltünőbb eleme a dolognak. Ugyanis
azzal kell szembenézniük a változatlanúl diktatórikus jellegű
kommunista országoknak, hogy bírálatokat immár nem csak Nyugatról
kapnak, hanem Kelet-Európából is. Nyilvánvaló volt ez olyan
apróságokban is mint például, hogy az én sajtóértekezletemet nem a
magyar, hanem az amerikai küldöttség rendezte meg. Tehát itt
meggyőződések, nézetek alapján alakultak ki inkább frontok mint
országok szerint. Bár nyilvánvaló, hogy ez mondjuk nem érvényes
minden kommunista országra. Egyébként igen feltünőnek találtam a
múlthoz képest és mai helyzet tükrében érhetőnek persze a jugoszláv
küldöttség igen merev és közömbös magatartását. A jugoszláv
küldöttség, amely ugye nem egy Varsói Szerződés tagállamból
érkezett, ma sokkal inkább a szovjet vonalhoz áll közel, nem azért
mintha utasításokat fogadna el Moszkvából, hanem azért, mert olyan
szociális feszültségek vannak Jugoszláviában, ami a kormányzatot egy
keményvonal vitelére kényszerítik. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 8. folyt.
|
- Tehát az egész dolog roppantúl cseppfolyós és mozgó jellegű.
- Mondd, hogy ha megpróbánád most ezt a bizonyos vonalat, amiről
az imént elkezdtünk beszélni, megvonni a Varsói Szerződés tagállamai
között, hol húzódik meg ez a határ?
- Igen. Hát nyilvánvaló, hogy a magyar küldöttség bármennyire is
sokféleképpen nyilvánult is meg. Mondjuk egészében talán engem a
semleges el nem kötelezett országok hangvételéhez látszott
közelállónak. A lengyel küldöttség tartózkodott általános politikai
megnyilvánulásoktól. De hangja szintén ilyesféle volt, ha
visszafogottabb is mint a miénk. Tehát ez világosan látszik. A másik
oldalon elsősorban a keletnémet, csehszlovák, román és bolgár
küldöttség világosan még a brezsnyevi, sőt talán a sztálini érában
tartozik és igen keményen szemben áll mindenféle liberalizálással.
Keményen szemben áll a szabadságnak minden megnyilvánulásával az
unos untalan emlegetett régi nevetséges érveket sulykolta
szüntelenül. Ami a szovjet küldöttséget illeti, a szovjet küldöttség
azonkivül, hogy szép elvi nyilatkozatokat tett a nyitottságról és
hát valóban beszámolhatnak eredményekről, azért a régi reflexeknek
megfelelően utasított vissza minden bírálatot és mondjuk egy
átmenetet képezett a szovjet küldöttség álláspontja a kemény
keletnémet, csehszlovák stb. vonalvezetés és mondjuk a lengyel
vonalvezetés között. Tehát lehetett látni nagyon világosan, hogy a
szovjet politikai astablesmant mélyen megosztott és voltaképpen a
saját új helyzetével nem nagyon tud még mit kezdeni.
Amit még azt hiszem meg kell említeni:
- Marad a román küldöttség. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 9. folyt.
|
- Na most a román küldöttség, az egyetlen egy szál diplomata,
aki ott ült, akivel szemben bizonyos részvétet éreztem, mert nem
telt el olyan óra, olyan értekezleten, amikor valaki igen keményen
sőt néha agresszívan ne támadta volna a jelenlegi romániai
kormányzatot, amire neki időnként az ismert közhelyeivel válaszolnia
kellett általában a belügyekbe való be nem avatkozás elveit
emlegetve. A román küldöttség teljesen passzív, deffenzív
álláspontot foglalt és foglalhatott is csak el, de időnként mondjuk
az ellentámadásainak durva hangjával tünt ki, de egyébként semmi
mással. Tehát a sarokba szorítottsága és a magánya Romániának
hihetetlenül látványos volt.
- Na most ehhez a sarokba szorításhoz hozzájárultál te is, de a
nyugati küldöttségek is.
- Na most Romániáról nyíltan csak nyugati küldöttségek beszéltek
és szerénységem. Mind a brit, mind az amerikai, mind a kanadai, mind
a francia, mind a nyugatnémet küldöttség felhozott mind konkrét
eseteket Romániában a sajtószabadság, szólásszabadság, lelkiismereti
szabadság elnyomásáról. Felhozták természetesen Doina Cornea esetét,
felhozták a nyugati diplomaták mozgásszabadságának korlátozását,
felhozták a sajtó tudósítóinak és munkatársainak lehetetlen
munkakörülményeit, felhozták a romániai kormányellenes hangok
elnyomásának brutális formáját, sőt a magyar küldöttség, hogy
mondjam hivatalos része is tiltakozott a Magyar Televízió egyik
forgatócsoportjának Romániából való kiutasítása miatt. Úgy, hogy egy
állandó sortűz irányult a Ceausescu kormányzatra és nagy örömmel
kell mondanom, hogy amikor én első beszédemben bár csak futólag
utaltam a romániai állapotokra, kiemelve különösen az erdélyi
magyarság, sajtó és tömegkommunikációs lehetőségeinek teljes
beszűkülését, magyar lapok kitiltását stb. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 10. folyt.
|
- Erre a román küldöttség tagja igen durva hangon,
személyeskedően válaszolt. És aminek - mondom - örülök, hogy erre
nem én válaszoltam, hanem a kanadai küldöttség vezetője, aki
kitanította a román küldöttet arról, hogy mi is tulajdonképpen a
helsinki folyamat, ez éppen kritika elfogadásában és az
eszmecserében rejlik, nem ebben a visszautasításban és hát feltette
azt kérdést, hogy ilyen körülmények között mit is keres a román
küldöttség egy ilyen fórumon.
- Sokat olvastunk arról az elmúlt napokban, hogy felszólalásaid
Tamás Gáspár Miklós milyen éles támadásokat váltottak ki egyes
kelet-európai delegációk részéről. Szívesen hallhatnánk erről
valamit tőled elsőkézből.
- Hát meg kell mondanom természetesen, hogy mind a részvételem,
mind a felszólalásom meglepte a fórum résztvevőit. Amikor először
beszéltem, és ezt nem annyira személyes sikeremnek tekintem mint egy
jelnek az idők jelének, hogy a kelet-európai ellenzék rákerült a
politikai térképre. Hát miután először beszéltem a terem
felbolydult, küldöttségek tagjai, nyugati küldöttségek tagjai
nagyszámban felálltak és odajöttek hozzám, megfogták a kezemet és ez
nagyon megható pillanat volt, hát ez volt egy olyan pillanat
voltaképpen a helsinki folyamat elindítói igazából gondoltak. Na
most idéztem egy angol újságírót, és mindenki nagyon örült, hogy
ezen a határozott hangon mer valaki beszélni azért kelet-európai
ország útlevelével a zsebében utazik, és valamilyen értelemben ez
meg is változtatta az egész ülésnek a hangulatát. Tehát nem a tömbök
közötti konfrontáció hangja, hanem az elvi vita került előtérbe. Az
első hozzászólásomnak a visszhangja az tulajdonképpen egészébenvéve
pozitív volt, mert főleg Magyarországra és általános kérdésekben
elvi kijelentésekre szorítkoztam. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 11. folyt.
|
- Tehát ez nem volt annyira kényelmetlen másoknak. Úgy, hogy még
az nap többé-kevésbé barátságos beszélgetéseim voltak még a
keletnémet és csehszlovák küldöttség tagjaival. Ez megváltozott,
amikor ugye hát a dokumentumokat és konkrét jogsértéseket soroltam
fel Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és Romániából. Hát ez volt az
a pillanat, amikor ugye szintén érezhettem a nyugati országok
képviselőinek és a sajtó képviselőinek a rokonszenvét. Sokan
nevezték ezt is fontos tényezőnek. De itt már éreznem kellett, hogy
megfagy a levegő a keleti színtéren, és tudom a magyar küldöttség
rendelkezésére álló forrásokból, hogy a kelet-európai államok
képviselői megütközésüknek adtak hangot, felmerült az a kérdés
valahol mint hallom, hogy hát aki megkérdezte, hogy voltaképpen,
hogy hova is tartozik Magyarország. Hát olyan hangon beszél itt
valaki, - azaz én - minthogy ha a NATO-ból érkezett volna ide,
kifejezett hidegháborús hangon.
A cseh küldöttség képviselője szélsőjobboldalinak, uszítónak
nevezett a beszédében és így tovább. Tehát nyilvánvaló, hogy itt a
tolerancia határát áttörtem és ez rendjén is való. Én nem öncélú
botránykavarás kedvéért vettem részt ezen a konferencián, de
világossá kell tenni a dolgokat és azt kell, hogy mondjam, hogy mi
ma a magyar ellenzéki csoportokban, mozgalmakban valódi politikában
kezdünk résztvenni.
De semmiesetre sem szabad megfeledkeznünk azokról az
elvbarátainkról, harcostársainkról, Oroszországban, Csehországban,
Romániában, Jugoszláviában, akik olyan problémákkal küszködnek,
amelyekkel mi küszködtünk tavaly őszig, hát vagy idén tavaszig.
(folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 12. folyt.
|
- Világossá kell tenni attól, hogy nekünk vannak bizonyos napi
politikai érdekeink a magyar politikában azt a kelet-európai
szolidaritást, amelyet nehéz körülmények között is képviseltünk a
múltban, továbbra sem adjuk föl. Én ma is az orosz, cseh, román,
romániai magyar, szlovén másként gondolkodóknak, ellenzékieknek a
szövetségese vagyok és ez számomra egy nagyon fontos lelkiismereti,
erkölcsi és politikai kérdés. Úgy gondolom, hogy ezeké az erőké a
jövő ezekben a kelet-európai országokban is, és nagyon fontos, hogy
ezek az emberek, akik erkölcsi és politikai helytállásukkal kivívták
a világ csodálatát jó kondicióban éljék meg a változásokat és
nyilvánvaló, hogy itt az elnyomó intézkedésekkel szemben
szüntelenül, makacsul, következetesen tiltakozni kell és örülök,
hogy ezt mint a magyar küldöttség tagja megtehetem nemzetközi
fórumon, és ezzel megmutathattam, hogy hol húzódnak a valódi
frontok, ez nem földrajzi, hanem világnézeti kérdés. Ez nem
katonapolitikai, nem geostratégiai hanem erkölcsi kérdés.
- Ez már majdnem végszó is lehetett volna, de még gyorsan
megkérdezem, szóba került Magyaroroszág is ezen a londoni
információs fórumon?
- Csak annyiban, elégedettséggel mondhatom, hogy nekem kellett
felvetnem azt az esetet, hogy három orosz emigránst, Bukovszkijt,
Maximovot és Ginszburgot nem engedték be Budapestre a Radikális Párt
kongresszusára, arra való tarthatatlan hivatkozással, hogy menekült
útlevelük van. Mint tudom, köztudomásúan a menekült útlevél csak az
illetők származási országából tiltja ki az illetőket. De hát mondjuk
a többi kelet-európai országgal összehasonlítva ez egy viszonylag
enyhe kihágásnak tünik és mondjuk nem álmodoztunk arról, ezelőtt egy
pár hónappal sem, hogy Bukovszkij és Maximov egyáltalán megpróbál
Magyarországra beutazni. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 13. folyt.
|
- Hát meg kell mondanom, hogy Pljusnak (?) sikerült Budapestre
érkeznie, francia útlevele van. De ezenkivül Magyarország
jogsértései nem kerültek szóba, ilyenek mostanában valóban nem
nagyon vannak, különösen nem a külföldi sajtóban és külföldiekkel
kapcsolatban, ami az elsőszámú témája volt ennek a fórumnak
nyilvánvaló, hogy a magyar sajtópolitika és médiapolitika bírálata
szóba került a fórumon, nem is csak az én megnyilvánulásaimban hanem
a fórum újságíró résztvevőinek felszólalásaiban is. Így például:
Baló György erősen hangsúlyozta a pártállam financiális
monopóliumát, a leghatásosabb tömegkommunikációs eszközök
tekintetében, amelynek a meghaladására és pluralizálására az
újságíró szövetség ismeretes a Nyilvánosság Klubjaival egyébként
egybeeső állásfoglalását ismertette.
- Azzal köszönöm meg a beszélgetést Tamás Gáspár Miklósnak, aki
hivatalos magyar küldöttség tagjaként vett részt a londoni
információs fórum tanácskozásain, hogy egyben elismerésünket
fejezzük ki a magyar diplomáciának, amely a Varsói Szerződés első
tagállamként szánta el magát a lépésre, és nemzetközi konferencián
képviseltette magát egy olyan markáns ellenzéki egyéniséggel mint
Tamás Gáspár Miklós. +++
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|