|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése - Miért tüntettek a kínai diákok?
|
1989. május 5. péntek (MTI-Press) - Három hétig a diákok tüntetéseitől, karneváli hangulatot idéző felvonulásaitól volt hangos a kínai főváros. Az egyetemisták spontán megmozdulása április 15-én, Hu Jao-pang, az 1987-ben elmozdított pártfőtitkár halála hírére kezdődött, s a kormány türelmének köszönhetően mindkét fél ,,győzelmével,, ért véget.
Hu Jao-pang a kínai reformnyítás egyik vezető személyisége volt, s bukását közvetve éppen a diákok okozták. A fiatalok két évvel ezelőtti tiltakozására hivatkozva távolították el a párt éléről a reformot ellenző, lassítani akaró erők, akiknek a ,,burzsoá liberalizmus,, elleni kampánnyal egy rövid időre valóban sikerült is bizonytalanná tenni a kínai változások esélyeit. Az egykori pártfőtitkár halálhírére kirobbant megmozdulások leginkább a késleltetett reakcióra hasonlítottak: a ,,burzsoá liberalizmus,, kifejezés már jó ideje eltünt a kínai politikai szótárból, az ország vezetése egyértelműen a reformok következetes folytatására szavazott. Ezt az új helyzetet tükrözték a pekingi tüntetések. Két évvel ezelött a világsajtó teljes joggal írt a diákok éhséglázadásáról. Az akkori tiltakozás a lehetetlen szociális körülményekre hívta fel a figyelmet. A mostani - jórészt önmagát gerjesztő - megmozdulás a politikai reformok gyorsítását követelte, pedig az eltelt időszakban nem került sokkal több rizs a kínaiak asztalára. Jogállamot, demokráciát, sajtószabadságot sürgettek az egyetemisták. Feltünő vonása volt a pekingi eseményeknek a hatalom türelme. A kínai főváros központi helyén - a Tienanmen téren - minden nap ezrével sorakoztak fel a rendőrök, de egyetlen alkalommal sem avatkoztak közbe. Csao Ce-jang, a kommunista párt mostani vezetője is elismerte, hogy a diákok követelései jogosak, azoknak eleget kell tenni. A főtitkári ígéret csak egyetlen kérdésre nem adott határozott választ. A tüntetések során került elő az az igény, hogy a hatóságok üljenek le tárgyalni az autonóm diákszövetségekkel, amelyek az első alternatív politikai szervezeteknek tekinthetők Kínában. Ezt alsóbb szinten eddig határozottan elutasították. Csao Ce-jang párbeszédre, nyugodt légkörben zajó tárgyalásokra szólította fel a diákokat. Az autonóm diákszövetségekről nem beszélt, azaz nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a kínai reformfolyamatban elképzelhető a független politikai szerveződések megjelenése is.+++
1989. május 5., péntek 00:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|