|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
1989. május 1-je (19. rész) - Bicske (Pozsgay Imre)
|
Székesfehérvárott a borongós, hűvös idő ellenére több ezer résztvevője volt a Dózsa György téri nagygyűlésnek, amelynek Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter volt a szónoka. Elöljáróban - utalva a székesfehérvári nagyüzemek országosan ismert gondjaira - arról szólt, hogy olyan világot, olyan fajta politikai, társadalmi, gazdasági viszonyokat kell teremteni, amelyben az olyan ipari üzemóriások munkásainak, mint a Videoton és az Ikarus, ne kelljen szoronganiuk: lesz-e feladatuk, hanem elégedetten vehessék tudomásul: az ember képes úrrá lenni bajain, uralkodni önmagán és körülményein. Mostanában - folytatta Pozsgay Imre - az egymással perlekedő párbeszédek világát éljük. A legnagyobb figyelem éppen ezért a sorsunkat eldöntő intézményekre irányul. A politikai fordulat és megújulás olyan intézményeket, állami szervezeteket és testületeket követel, hogy állampolgárként és nem alattvalóként érezze úgy mindenki: alanya és alkotója ezeknek az intézményeknek. Az állampolgárt megbecsülő, annak cselekedeteire épülő államiságot kell teremteni. Ez az új államiság olyan új alkotmányt jelent, amely a magyar közjog nemzeti tapasztalataiból és az emberiség politikai jogaiból indul ki. Ehhez a törvényhozónak meg kell erősödnie, bírnia kell a választópolgár, az állampolgár bizalmát, s egy ilyen törvényhozás az erős kormányzásra is lehetőséget ad. Mert a szabadság és az erős kormányzás csak együtt járhat, a rend és a szabadság követelményei csak együtt érvényesülhetnek - hangoztatta a szónok. Teljesítményt csak olyan társadalom nyújthat, amelyben az emberek mindennapi viszonyaikban szabadon dönthetnek, a munkakapcsolatokban pedig kérlelhetetlen munkarendben állnak. A politika átalakításában a sokszínűség korszakát éljük. Nem az azzal együtt járó vitáktól kell félni, hanem attól, ha a vitáknak nincsenek tisztes, kultúrált intézményei. Egy hallgató nép önmagára veszélyesebb, mint egy vitázó. Önveszélyes korunkból egy biztonságos korba ezeken a vitákon keresztül vezet az út - mondotta Pozsgay Imre. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 17:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|