|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Szovjet szakszervezetek - SzocIndusztrija (1. rész)
|
Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. május 1. hétfő. (MTI-tud.) - A szovjet szakszervezetek szervezeti és működési reformját sürgeti, s azt az átalakítási folyamat egyik kulcskérdésének nevezi május elsejei számában a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija.
A szovjet ipar lapja kommentárjában - amelynek szerzője Alekszandr Auzov közgazdász - hangsúlyozza, hogy ,,a legnagyobb tömeget magáénak tudó társadalmi szervezet,, jelenlegi helyzetét őszinte elemzésnek kell alávetni. A pangás, a tespedés időszakában - írja - találó jelzővel illették a szovjet szakszervezeteket: olyan nagymamához hasonlították, aki sokat tesz-vesz a családban, mindenbe belekotnyeleskedik, de végül senki sem hallgat rá. Azóta, hogy a szakszervezetek áttértek az automatikus tagdíjbeszedésre, sokak számára még ködösebbé vált szerepük a társadalomban. A szovjet szakszervezetek a lap értékelése szerint nem feleltek meg vállalt kötelezettségeiknek, a dolgozók érdekeiről való ,,gondoskodás,, átdolgozott szombatokat, indokolatlan túlmunkákat, ünnepnapok áthelyezését vonta maga után. A szovjet szaktanács választási platformjában számos célt tűzött maga elé, de ezek közül egyik sem vonatkozik az önálló tevékenységre, s habár a szakszervezetek készek mindenre vállalkozni, de csak a ,,támogatás, hozzájárulás, elősegítés,, szavak szabta keretek között. El kell ismerni azt a történelmi tényt, hogy a szakszervezetek szovjetunióbeli fejlődése sokkal inkább ,,torckista,, , semmint ,,leninista,, úton haladt. A totális elállamosodás az ,,államszolga,, szerepére kárhoztatta ezt a szervezetet, amely nem a dolgozók érdekeinek védelmében, hanem a nyugalom fenntartásáért, a ,,tömeges támogatás,, imitálásáért munkálkodott - emlékeztet a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija. Utal arra is, hogy a szakszervezetek nem tudnak megbírkózni munkaközvetítési feladataikkal, s nem tudnak mit kezdeni a sztrájkokkal. A munkabeszüntetés szót nem lehet fellelni a szakszervezetek platformjában, s a munkahelyi konfliktusok gyakorlata is azt bizonyítja, hogy szakszervezeti vezetők sehol sem léptek fel közvetítőként, noha a sztrájk és a szakszervezetek szervesen összefonódó fogalmaknak számítanak az egész világon. Ugyanakkor a szovjet szaktanács elnöke a Legfelsőbb Tanácsban sokkal élesebben beszélt a karabah-hegyvidéki eseményekről, mint maga a belügyminiszter - emlékeztet Sztyepan Salajev szélsőséges állásfoglalására a szovjet napilap. (folyt.)
1989. május 1., hétfő 14:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Szovjet szakszervezetek - SzocIndusztrija (2. rész)
|
A lap a továbbiakban megállapítja: szükség van a sztrájktörvényre, s annak elfogadása egyáltalában nem jelentené a munkabeszüntetések ösztönzését, csak szabályozását. S kinek, ha nem a szakszervezetektől választott népi küldötteknek kellene előhozakodniuk egy ilyen tervezettel? - teszi fel a kérdést a cikkíró, emlékeztetve arra, hogy a választási platformban a szakszervezetek a szövetkezetek ,,bűnös,, dolgainak ellenőrzésétől kezdve egészen a kereskedelem felügyeletéig mindennel foglalkoznak, kivéve saját tevékenységi szférájukat. Vonatkozik ez a nyugdíjakra is: szívesen adnának 10-20 rubeles kiegészítést, vagy az inflációhoz szabnák azok növelését, de az új elképzelések változatlanul tartalmazzák a régi korlátokat, melyek szerint a nyugdíjaknak jóval az átlagbér alatt kell maradniuk. Ez valóságos anyagi csődöt jelent az egyén számára - állapítja meg a lap, s a külföldi tapasztalatok tanulmányozására szólít fel. Elég volt a szakszervezeti bürokráciának fizetett dézsmából: a tagságot önkéntesen és tudatosan szabad csak vállalniuk a dolgozóknak - hangsúlyozza a kommentár szerzője s szorgalmazza a szakmák szerinti szerveződés bevezetését, utalva a moszkvai légiirányítók ezirányú kezdeményezésére. A lap véleménye szerint több út is kínálkozik ahhoz, hogy az apparátus érdekei ne kerekedhessenek a tömegek érdekei fölé. Az elemzés szerint a legbékésebb átmenetet a magyar példa jelentené. A lengyel válság tapasztalatai alapján Magyarországon a nyolcvanas évek elején az ,,új szakszervezeti demokrácia,, irányába indultak el, két alternatív képvisleti rendszer kialakításával az egységes szakszervezeteken belül. Ugyanakkor félő, hogy a Szovjetunióban már elszalasztották az ehhez kedvező történelmi pillanatot. A szakszervezetek válsága immár túlságosan mély. Ennek ellenére le kell mondanunk a szakszervezeti hierarchia monopolhelyzetéről, rendkívül nagy szükség van az új szervezeti elvek alkalmazására - állapítja meg a kommentár, majd hangsúlyozza, hogy a demokratikus centralizmus elvét a Szovjetunióban eddig ott is alkalmazták, ahol teljesen indokolatlan volt. Marx egyenesen tagadta, hogy a szakszervezeteknek szüksége van a demokratikus centralizmusra: ,,a centralizmusra épülő szervezet alkalmas a titkos társaságok és szektáns mozgalmak számára, de ellentmond a szakszervezetek lényegének,, - idézi végül a klasszikust hétfői kommentárjában a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija.+++
1989. május 1., hétfő 14:21
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|