|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága javaslata az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak emlékművére (OS)
|
Budapest, 1989. április 7., péntek - Gyászunk és szolidaritásunk jeléül emlékművet kívánunk állítani az 1956-os forradalmat követő megtorlás valamennyi áldozatának, akiket Magyarország történetében példátlan méretű bosszúhadjárat során halálos ítélettel fosztottak meg életüktől. Többségük a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában, jeltelen sírban nyugszik. Közöttük van Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke, akit 1958. június 16-án végeztek ki. Vélhetően itt ásták meg a sírt Angyal Istvánnak is, a Tűzoltó utcai felkelőcsoport parancsnokának, aki a halálos ítélet kihirdetése után fogalmazott búcsúlevelében azt kívánta, ,,nagy, rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk és akikkel együtt tértünk meg,,. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága feladatának tekinti - és ennek mindjárt megalakulásakor hangot is adott -, hogy közös mementó állíttassék a méltatlanul elföldeltek és feledésre ítéltek emlékére. Úgy gondoljuk, megérett az idő arra, hogy a mintegy háromszáz áldozat nevét kőbe véssük a jelen és az eljövendő nemzedék számára. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága ebben a szellemben kíván a közeljövőben pályázatot hirdetni az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak. Az emlékmű ideiglenes alapkövét az 1956-os vértanuk újratemetésekor, 1989. június 16-án helyezzük el. Az emlékmű felállítását - amennyiben ez lehetséges - 1990. június 16-ára tervezzük a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájánál. A pályaműveket a magyar képzőművészet szakértőiből és a szellemi élet más területeinek néhány képviselőjéből álló zsűri bírálja el. A beérkező pályamunkákból 1989 őszén kiállítást rendezünk, a zsűri ezután hozza meg döntését. A munka menetében, a pályázat kiírásában és a pályaművek elbírálásában a Történelmi Igazságtétel Bizottsága a legteljesebb nyilvánosságot kívánja biztosítani. A pályázat kiírására április végén kerül sor. Történelmi Igazságtétel Bizottsága (OS)
1989. április 7., péntek 19:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|