|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A SZOT és az MDF vezetőinek találkozója (2. rész)
|
Mivel a mozgalom egységét, s az abban rejlő erőt mindenféleképpen meg kívánják őrizni, ezért az egyetlen megoldás az, hogy alkalmassá tegyék a szakszervezeti mozgalmat a koalíciós alapon való működésre. Ezzel kapcsolatban Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára megjegyezte: a szakszervezeti tagságnak az az érdeke, hogy a politikai pártok a szakszervezetek megnyeréséért harcoljanak, ne pedig a szakszervezeteken belül. Ezért, ha szükséges, ki kell mondani, hogy a szakszervezeti mozgalom független a politikai, nemzeti, vallási hovatartozástól. A SZOT vezetői nem értettek egyet az MDF képviselőinek azzal a véleményével, hogy az emberek körében ma a közöny uralkodna, hiszen a szakszervezetek tisztségviselői nap mint nap ennek ellenkezőjét tapasztalják. Az viszont más dolog, hogy léteznek olyan közvetítő mechanizmusok, amelyek két-három millió ember hangját nem létszámukkal arányosan hangosítják fel. Ezzel összefüggésben tért vissza Nagy Sándor a múlt heti munkásgyűlésre is, amely újabb bizonyítékát adta annak, hogy az emberek nem szemlélik közönyösen a körülöttük történő dolgokat. Azokra a megjegyzésekre utalva, amelyek ezt a nagygyűlést régi, sőt teátrális formának is minősítették, rámutatott: a szakszervezeti mozgalomnak vannak olyan hagyományai, amelyeket nem szégyen felújítani. A találkozón szóba került a készülő sztrájktörvény, amelynek fontosságáról, tartalmáról megegyezik a SZOT és az MDF vezetőinek véleménye. Sok a hasonlóság a két szervezet gazdaságpolitikai elképzelései között is. Az MDF gazdaságpolitikai koncepciója nemrégiben készült el, s abban a szakszervezeti törekvésekhez hasonlóan nagy hangsúlyt kap a tulajdon reformja, a tulajdonosi és a dolgozói érdekeket megfelelően képviselő érdekérvényesítési intézményrendszer kiépítése, valamint az, hogy a munkaerő azonos rangú legyen az áruvilág többi szereplőjével, azaz értékén fizessék meg. (MTI)
1989. február 14., kedd 20:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|