|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP-MDF vita (3. rész)
|
Az MDF ideiglenes elnökségének tagja, Bíró Zoltán a cselekvés sürgető kötelességéről szólt: nemcsak gondolkodni kellene a demokratikusabb intézményrendszer fejlesztésének lehetőségeiről egy elmélyült válság közepette, hanem az intézményeknek már működniük is kellene. Az MDF, amely egy szellemi koalícióként határozza meg önmagát, a politikai koalíciónak nem látja a feltételeit. A következő egy-két éves időszakban a felezővonalnak az országgyűlési választásokat tartva, tárgyalásokat javasolt, amelyeken a felek tisztázhatják: milyen politikai formákban gondolkodnak, hogyan képzelik az ország jövőjét. Kifejtette, hogy az MSZMP-t az új demokratikus szervezet kétarcúnak látja. Egyik arca azt mutatja, hogy komolyan veszi a demokratizálódást, s ez azt jelenti, hogy képes lemondani a hatalmi monopóliumról; a másik nemigen gondolja komolyan a demokratikus változásokat, mert nem akar lemondani monopóliumairól, s ezekkel együtt a megrögződött stílusjegyeiről, módszereiről, eszközrendszeréről. Ezért az MSZMP-nek határozottabban kellene új arculatát megmutatnia a társadalomnak - mondotta Bíró Zoltán. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma nem látnak kormányképes erőt az alternatív szervezetek, csoportosulások, pártcsírák között. Szabad György történész felsorolta azokat a pontokat, amelyekben az MDF és az MSZMP egyetérthet: mindkét szervezet a közösség boldogulását akarja, a válságból kiutat keres, az anarchia elhárítására törekszik, s ellentmond annak az elvnek, hogy a közösség életét valaha ismét a diktatúra szabályozza. Csengey Dénes író rámutatott arra, hogy a sztálini, egyközpontú hatalomgyakorlási modell történelmi vereséget szenvedett, mert nem tudta megállítani a gazdasági süllyedést, a népesség-fogyást, az elszegényedést, nem tudott lényegi befolyást gyakorolni a határon túli nemzeti kisebbség sorsára. Ugyanakkor nem szenvedett politikai vereséget, nem lévén intézményesült ellenzék, amelytől ezt elszenvedhette volna. Szerinte a kiegyezés abban állhat, hogy a párt demokratikus reformszárnya tudomásul véve e történelmi vereséget, levonja ennek konzekvenciáit. Egyszerre és határozott lépéseket kell tennie egy olyan politikai szisztéma kialakítása felé, amely a hatalmat és vele a politikai felelősséget megosztja. (folyt.köv.)
1989. január 20., péntek 20:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|