|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Autóálmaink és a valóság
|
Budapest, 1989. január 10. kedd (MTI-Press) Nem várható gyors javulás az autóellátásban, hacsak azt a néhány tízezer személyautót nem számitjuk, amennyit devizához jutó honfitársaink az új vámrendeleten felbuzdulva az idén minden bizonnyal behoznak. Ebben az évben sem valószínű, hogy frontáttörés következne be a hazai gépkocsiellátásban. Ígéretes tárgyalás számtalan van, rossznyelvek szerint ha egy Japánba látogató delegáció ad magára, feltétlenül tárgyal hazai összeszerelő üzemről... De mint látható, az eredmény egyelőre a nullával egyenlő. Információink szerint a kormány a közeljövőben ismét megvitatja a hazai autóipari fejlesztési elképzeléseket. Tekintve, hogy maga az összeszerelés nem a csúcstechnológiák csúcsa, - színvonalas lakatosmunkához áll közelebb - nem lenne helyes abból kiindulni, hogy a hazai iparfejlesztés éppen egy összeszerelőüzem létesítésén áll vagy bukik. Különösen igaz ez, ha megismerkedünk néhány erre vonatkozó ajánlattal. alc. Dacia, te drága A legfrissebb elképzelés a DIGÉP és a Dacia közötti kooperáció lenne, ami már önmagában is kétségessé teszi az elgondolás komolyságát. Egy olyan országgal illetve annak egy vállalatával kooperálna a dolgozóinak a jelek szerint "minden áron" munkaalkalmat kereső diósgyőri gyár, amely sokszor a magyar főhatóságok telexeire, leveleire sem válaszol, amelyről nem tudni, mikor terjeszti ki diplomáciai lépéseit gazdasági intézkedésekre is, amely híres-hírhedt arról, hogy nem megbízható partner. De ha nem így lenne is, a román partner olyan áron kínálja az összeszerelhető gépkocsielemeket, hogy végül a diósgyőri Dacia jóval drágább lenne, mint a készen importált. Csak azért tenni bele magyar munkát, hogy a ráfizetést növeljük - ez nem tűnik túl ésszerűnek. alc. Suzuki? Igen, egy másik Nem rózsásabb a helyzet a japán Suzukival évek óta vajúdó együttműködés tervével sem. Az összeszerelő-üzem 21 milliárd jenbe, azaz 162 millió dollárba kerülne, amibe a Suzuki cég mindössze 15,5 millió dollár tőkerészesedéssel szállna be, a további japán bankhitelt pedig az összeszerelő vegyesvállalatnak vissza kellene fizetnie. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 14:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|