|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés (19. rész) Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) a jánoshalmi Petőfi -------------
|
MGTSZ párttitkára néhány negatív példával igyekezett képviselőtársainak figyelmét felhívni arra, hogy a jelenlegi helyzetben a képviselői jog gyakorlása számos korlátba ütközik, saját munkájában is sokszor érzi ,,a honatya törpeségét,,. Mint mondotta, eddigi képviselői munkássága során többször is tapasztalta, hogy az Alkotmány és az ügyrend képviselőre vonatkozó írásos garanciái nem mindenben állták ki a gyakorlat próbáját. Korábban - az 1987-es tavaszi ülésszakon - például előfordult, hogy interpellációt készült beterjeszteni az akkori pénzügyminiszterhez, de a Parlamentből telefonon tudtára adták: nem engedik a minisztert ,,megfricskázni,,. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójához tervezett felszólalása előtt is értesítették, hogy beszéde nem illik bele az ülésszak ,,koreográfiájába,,, vonja vissza felszólalási szándékát. E kudarcnak is tulajdonítható, hogy egy másik esetben, módosító indítványát - megkerülve a Házszabályt - nem bocsátotta előzetesen bizottsági vitára. Kérdés tehát: ha a demokrácia a Parlamenten belül is ,,tőrbe csalható,,, mit várhat az olyan állampolgár, aki nem tagja a törvényhozásnak? Mindezekből az a következtetés adódik: a képviselő egzisztenciális védelmére, jogai gyakorlásának szavatolására egyedül az alkotmányi, ügyrendi, vagy az egyéb jogszabályi előírások aligha elegendőek. Ezek ugyanis a képviselők rovására, külön érdekek szerint alkalmasint megsérthetők, figyelmen kívül hagyhatók. Csakis a nyilvánosság társadalmi kontrollja, következtes felügyelete nyújthat megfelelő biztosítékokat a képviselői tevékenység zavartalan végzéséhez. Továbbra is fenntartotta azt a javaslatát - amelyet az ügyrendi bizottság már elutasított -, hogy az Országgyűlés ügyrendbe foglalva szabja meg a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságnak: tájékoztassa a Parlamentet a képviselői munka során szerzett tapasztalatokról. Ezzel megvalósulna az Országgyűlés önellenőrzési mechanizmusa. Végül kifejtette, hogy a jövőben hatásosabb együttműködésre lenne szükség az országos szervek és a képviselők között az állampolgárok súlyos és elodázhatatlan gondjainak megnyugtató rendezése érdekében. Ehhez az is kell azonban, hogy ,,a végrehajtó szervek tisztségviselői partnernek tekintsék a képviselőt,,. (folyt. köv.)
1989. január 11., szerda 14:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|