|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Értelmiségi nagygyülés kaposvárott(Pozsgay Imre) (1. rész)
|
1989. január 9., hétfő - Mintegy kétezer szellemi dolgozó részvételével értelmiségi nagygyülést tartottak hétfőn Kaposvárott. A városi sportcsarnokban rendezett politikai fórum szervezői - az MSZMP és a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete és az értelmiségiek társadalmi szervezetei - Pozsgay Imre államinisztert kérték fel, hogy közállapotainkról, a társadalomban végbemenő folyamatokról, a stabilizáció és kibontakozás lehetséges utjairól és módjairól - ezen belül az értelmiség helyzetéről és szerepéről - fejtse ki gondolatait, s válaszoljon a résztvevők kérdéseire.
Pozsgay Imre előadásának bevezetőjében a hétfőn életbe lépett áremelésekről beszélt. Elmondta, hogy ebben a helyzetben nem éppen előnyös egy olyan kormány tagjaként szólni, amely - noha a konszolidációt és a kibontakozást tekinti céljának - nem először, és a dolgok józan mérlegelése szerint nem is utoljára volt kénytelen az áremelés eszközéhez nyulni. A párbeszéd és az együttgondolkodás azonban éppen azért is fontos, hogy a jövőben minél kevesebbszer kerüljön sor ilyen, az életmódunkat rontó, dühünket kiváltó, az elégedetlenséget növelő intézkedésekre. Ebben elengedhetetlen, sok tekintetben meghatározó szerepe van - kell, hogy legyen - az értelmiségnek. Annak a társadalmi rétegnek, amely ,,ünnepnapokon,,, szavakban sorra-rendre megkapta az elismerést, hétköznapi megbecsülését azonban okkal és joggal hiányolja. S nem csupán személyes anyagi kérdésekről, hanem a tudás, a szakértelem társadalmi hasznositásának alacsony fokáról van szó, amely felmérhetetlen veszteséget okozott az egész nemzetnek. Ezt tudomásul véve aligha hihető, hogy ujabb szembenállás, társadalmi rétegek és osztályok közti feszültségek forrása lehet, ha a szellemi munka - az értelmiség tényleges megbecsülése által - elfoglalja méltó helyét uj értékrendünkben. Néhány ország példája már a gyakorlatban is bizonyitja - mondta Pozsgay Imre -, hogy a szellemi munka részaránya az egész emberiség tevékenységében rohamosan növekszik, s a jövő társadalmának munkássága a szellemi munkásság lesz. Ebben az értelemben az értelmiséget nem a diplomája fogja megkülönböztetni a többi társadalmi rétegtől, hanem az, hogy a mindennapokon tultekintő, szintetizáló képességgel a jövőt is bele tudja kalkulálni cselekedeteibe. Ehhez azonban olyan lét- és társadalmi feltételek szükségesek, amelyben a szaktudás és a politika nem egymással szemben álló tényezők.(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 20:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|