|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Örmény-azerbajdzsán felhívás
|
Dorogi Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. január 4. szerda (MTI-tud) - A nemzetiségi uszítás, a rendbontások elleni határozott fellépésre, valamint józanságra és önmérsékletre szólította fel Örményország és Azerbajdzsán lakosságát közös felhívásában a két köztársaság párt és állami vezetése. A szerdai jereváni és bakui lapokban közzétett üzenet egyúttal erőteljesen sürgette a menekültek áradatának mielőbbi megfékezését.
A két központi bizottság, legfelsőbb tanácsi elnökség és kormány a dokumentumban is utalt arra, hogy a karabahi probléma nyomán felszínre tört nemzetiségi feszültség, a helyzetet tovább élező sorozatos összetűzések és pogromok mindkét köztársaságból menekültek valóságos áradatát indították el, s számuk mára ijesztő mérteket öltött. Becslések szerint Örményországot mintegy 170 ezer azerbajdzsán, Azerbajdzsánt pedig legalább 150 ezer örmény nemzetiségű lakos hagyta el, s ez a folyamat, mint arról a szovjet sajtó beszámolt, az örményországi földrengés után sem állt meg. A felhívás kitér arra is, hogy mindkét köztársaságban jelentős nehézséget okoz a nagyszámú menekültről való gondoskodás, s különösen nagy tehertétel ez a földrengés következményeinek felszámolása idején. Hangsúlyozva, hogy a nemzetiségi indulatok szítása, a két nép ellenségeskedése a peresztrojka-ellenes és antidemokratikus erők malmára hajtja a vizet, a két köztársaság vezetése határozott ígéretet tett a helyzet normalizálására, az elvándorlást előidéző okok mielőbbi megszüntetésére, a térségben tapasztalható feszültség enyhítésére. - Nem engedhetjük meg, hogy a nacionalista indulatok a józan ész fölébe kerekedjenek - olvasható a felhívásban. Ezzel együtt szigorú felelősségre vonást helyeztek kilátásba azokkal szemben, akiknek közük volt a más nemzetiségűek helyzetének lehetetlenné tételében, elüldözésében. A két köztársaság vezetése a felhívásban egyúttal garantálta minden állampolgár alkotmányos jogainak tiszteletben tartását, korábbi lakásaik és munkahelyük visszaadását. +++
1989. január 4., szerda 20:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|