|
|
 |
|
 |
Akik a hírekben szerepelnek: John Major (1.rész)
|
1990 november 28. (MTI-Panoráma) - Vajon tudta-e Margaret
Thatcher 1989 július végén, amikor az ismeretlenség homályából
külügyminiszterré varázsolta elő John Majort, hogy jövendő utódját
vezeti fel? Akkoriban sokan igenlő válaszra tippeltek, bár azt senki
nem gondolta, hogy a sejtelmek ilyen hamar valósággá válnak. 1989
július 25-én a 46 éves, a tévénézők által szinte soha nem látott,
komolynak tetsző politikus elismerte: meglepetésként érte Thatcher
ajánlata. A dolog akkoriban úgy történt, hogy a Vaslady magához
kérette a pénzügyminisztérium főtitkárát, s miközben teával kínálta,
mellékesen megkérdezte, akar-e külügyminiszter lenni.
Akart. Mellesleg ha őt meglepetésként is érte az akkori ajánlat,
munkatársai számára előre látható volt pályafutásának felfelé
ívelése. Tehetségesnek, szorgalmasnak tartották, s méltányolták
komolyságát, ahogyan nem könnyű feladatát végezte. Annyi
mindenesetre bizonyos, hogy John Major pályafutásában, amelynek
koronája mostani megválasztása a brit konzervativok élére és ezzel
egyúttal Nagy Britannia kormányfőjévé, aligha fedezhető fel
valamiféle előre elrendeltség. Major Bristolban nőtt fel, apja
cirkuszi artista volt. Tizenhat évesen a középiskolát befejezve
tanulmányait nem folytatta, majd életrajzának következő állomása a
munkanélküliség tapasztalatai után hirtelen a bankszakma lett,
ahonnan az út a politikába vezetett. 1979-ben a konzervativok
választási győzelme hozta meg számára a képviselői megbizatást; 1983
és 1986 között kisebb kormányállásokat töltött be.
1987-ben nevezték ki a pénzügyminiszter főtitkárává, ami nem
volt túl hálás megbizatás az ínségesnek számító időkben. Az ő
feladata volt - Nigel Lawson pénzügyminisztersége idején, az ő
helyetteseként - lefaragni a közköltségeket, megakadályozni például
a beosztásban felette álló miniszterek pazarlását. Margaret Thatcher
csodálatát egyebek között az váltotta ki, hogy e feladatot
szenvtelen szívóssággal hajtotta végre, s eközben még csak
ellenségeket se szerzett. - Az emberekkel meg kell értetni, hogy
miközben ma dzsemjük is van, lehet, hogy holnapra már vajra se telik
- magyarázta nézeteit.
A tavaly júliusi külügyminiszteri megbizatást megelőzően néhány
hónapra Thatcher rábízta a pénzügyminisztérium átmeneti irányítását;
nyilván ez idő alatt döntötte el a miniszterelnökasszony, hogy Major
alkalmas nagyobb feladatra. A külpolitikai tárca élén nem jutott
ideje, hogy a hiányzó nemzetközi tapasztalatokat megszerezze,
ugyanis alig három hónap után a lemondott Lawson helyébe lépve
átvette a pénzügyminisztérium irányítását. (folyt)
1990. november 28., szerda 09:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|