|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Mérlegen:
A forint konvertibilitásának esélyeiről
"- Ha a jelzett időn belül nem sikerül konvertiblissé tennünk a
forintot, akkor tulajdonképpen kudarcot vallottunk. - Ez a
kijelentés Rabár Ferenc pénzügyminisztertől származik, aki nyomban
hivatalba lépte után kifejtette a Financial Times munkatársának: két
éven belül meg kell valósítani a forint konvertibilitását, és ez az
állapot valószínűleg 1991 vége és 92 nyara között fog bekövetkezni.
Az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter a kormány egész
gazdaságpolitikáját a konvertibilitás elérésétől tette függővé,
tulajdonképpen érthető, teljesen logikus. Egyszerűen fogalmazva: a
kormány legfontosabb célja rövid időn belül működőképes piacgazdaság
létrehozása. Miután ez az alapfeltétele annak, hogy a forint
konvertibilis pénzzé váljon, a konvertibilitás hiánya azt
bizonyítaná, hogy az országnak nincs működőképes piacgazdasága -,
vagyis a kormány fő gazdasági célja nem valósult meg.
Ez érthetővé teszi azt is, hogy miért nem valósulhatott meg a
konvertibilitás a kommunista uralom időszakában - noha annak idején
rengeteget beszéltek róla a kommunista illetékesek - ez a cél
tulajdonképpen nem volt napirenden, mert a kommunista vezetés
piacgazdaságot nem is akart létrehozni."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar-szovjet gazdasági tárgyalások a Szovjetunióban - Bod
Péter Ákos nyilatkozata (1. rész)
|
1990. november 25., vasárnap - Szeretnénk fenntartani azt a
lendületet, amelyet a Gorbacsov-Antall találkozó adott a
magyar-szovjet gazdasági együttműködés további alakításához -
mondotta Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter az MTI és a
Magyar Rádió munkatársainak vasárnap reggel a Ferihegyi repülőtéren
az elutazását megelőző percekben.
Bod Péter Ákos gazdasági delegáció élén utazott a Szovjetunióba, mint mondotta azért, hogy a tárgyalások során immár világossá váljék: a Szovjetunióban melyik szervezet, miért felelős és miben, kivel tudunk megállapodni. A Szovjetunióban ugyanis számos üzleti lehetőség van, ám az utóbbi hónapokban ezek feltárását nehezítette, hogy nem világos: az egyes termékek felett melyik minisztérium rendelkezik - fejtette ki a miniszter, majd hozzátette: nem tisztázott a kiegyenlítés módja, formája sem.
A legfontosabb termékeket a központi minisztériumok osztják el, így e területeken vannak partnereink, a számunkra felajánlott mennyiség azonban nem elegendő, főként a kőolajat és az áramot illetően - mondotta a miniszter. Kőolajból - mint ismeretes - az úgynevezett indikatív, tehát a központilag felajánlott listán egy millió tonna kőolaj szerepel. A magyar gazdaság igénye ennél jóval nagyobb - négy-ötszörös. Az áramot tekintve a mostani elképzelés szerint ugyancsak jelentősen elmarad a szovjet ajánlat az igényeinktől, és e területen további problémát jelent a kedvezőtlen ütemezés, illetőleg a magas ár. Így tehát fontos kérdésekben állnak messze a nézetek - fejtette ki Bod Péter Ákos, majd arról szólt, hogy a mindkét ország számára szükséges, átmeneti rossz megoldást jelentő barter-kereskedelem erőteljes fejlesztését is megnehezíti az, hogy a Szovjetunióban jelenleg három szinten is folyik a gazdálkodás. Például a központi szovjet hatóságok által rendelkezésre bocsátott olaj mellett e nyersanyag fölött a köztársaságok is rendelkeznek bizonyos kerettel és van egy a vállalatok által kiosztható mennyiség is. Úgy tűnik - mondotta Bod Péter Ákos, a központi hatóságok szeretnék e mennyiségre is kiterjeszteni rendelkezési jogukat, és nem veszik jó néven, ha ugyanarra az erőforrásra a vállalatok barter, azaz csereügyleteket kötnek. (folyt.köv.)
1990. november 25., vasárnap 10:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|