 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az Agrárszövetség közleménye
"... a
falvak lakosságát a kritikus mértékig megosztja a Független
Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és az Agrárszövetség éles
szembenállása. Ezért indítványozza, hogy haladéktalanul kezdődjenek
érdemi tárgyalások a két párt egymáshoz való viszonyáról.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Magyar politikai körkép
"Antall József két év türelmi időt kért, a pártharcok
felfüggesztését és pragmatikus kormányzást ígért. Ám az azóta eltelt
időben nemhogy enyhültek volna a pártküzdelmek, de sikerült
összevesznie az eddig szövetséges SZDSZ-nek és a Fidesz-nek és a
kormányzó MDF-en belül is egyre nagyobb a válság. Ennek egyik
kifejeződése volt Csurka Istvánnak, az MDF elnökségi tagjának,
parlamenti képviselőnek az a rádiójegyzete, amelyben alig burkolt
történelmi párhuzamokra figyelmeztette a miniszterelnököt mondván,
hogy eddig minden kormányfő megbánta, aki cserbenhagyta
szövetségeseit; Tildy Zoltán is például, aki leghűbb embereit
vetette el a hatalomért.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú a Szolidaritás Munkásszövetség elnökével
|
------------------------------------------------
München, 1990. november 23. (SZER, A munka világa) - A Független
Szakszervezetek Demokratikus Ligája bejelentette, hogy elégedetlen a
Szakszervezti Kerekasztal működésvel, ezért új munkavállalói
érdekegyeztető fórum megalakítását javasolja. A Liga ismét
szorgalmazta a szakszervezeti üdülés és a SZOT-vagyon körüli
ellentmondások, visszásságok megszüntetését. Természetesen ezen
vádak ellen harsányan tiltakozott az állampárti szakszervezet
utódja, az MSZOSZ
Mi a véleménye ezen problémákról a hazai sajtóban és nálunk is
aránylag ritán szereplő Szolidaritás Munkásszövetségnek? Hallgassák
meg budapesti tudósítónk, Tar Péter interjúját.
- A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség nevét a
Szakszervezeti Kerekasztal működése óta a legtöbbször mint
kisebbségi véleményt hangoztató vagy kisebbségi állásponton maradó
tagot ismertük meg. Bátonyi Sándort, a szövetség elnökét kérdezem:
valóban kisebbségben lenne a Szakszervezeti Kerekasztalon belül a
Szolidaritás?
- Biztos nem így van, és ismeretes közleményekből, hogy már jó
ideje a munkástanácsokkal közös szövetségbe, ha úgy tetszik - ahogy
mi nevezzük - egy munkásfrontot alakítottunk ki.
A munkástanácsokkal együtt a saját taglétszámunk ma már a
munkavállalók negyedét képviseli, tehát több mint egy millió
munkavállalóról van szó, s ezt semmi esetre sem lehetne kisebbségnek
nevezni.
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú a Szolidaritás Munkásszövetség elnökével - 1. folyt.
|
Meggyőződésünk volt - és az idő igazolt bennünket -, hogy a
vállalati tanácsok újjáválasztása semmi más célt nem szolgál, mint a
régi struktúrának, a régi gazdasági struktúrának, a kádervezetőinek
az átmentését. Tehát amikor mi kisebbségben voltunk a
kerekasztalnál, akkor azért voltunk kisebbsgében, mert a többi
szakszervezet ilyen radikálisan, ilyen markánsan nem mert
álláspontot képviselni.
Azonkívül van egy más jellemzőnk is - és azt hiszem, a
kerekasztal tagjai egyértelműen tanúsíthatják -, hogy pontosan a
Munkásszövetség az, amely a kerekasztal létét illetően fenntartja a
mérleg nyelvét. Olyan értelemben tartja fenn, hogy őrködik a
kerekasztal létén, hogy az fel ne boruljon, és mint ahogy volt három
hete, amikor nagyon törékenynek bizonyult a Szakszervezeti
Kerekasztal lába, nekünk kellett kijelenteni: amennyiben akár a
Liga, akár az MSZOSZ feláll ettől a tárgyalóasztaltól, ezt a két
szervezetet, vagy akármelyiket a Munkásszövetség ellenséges
szervezetnek fogja tekinteni.
Azért, mert megbont egy olyan érdekegyeztető mechanizmust, amit
nagy nehezen sikerült összetákolni, és ha ez nincs, és a
Szakszervezeti Kerekasztal például egy hónappal ezelőtt szétugrott
volna, akkor kérdezem: az Érdekegyeztető Tanács miként lett volna
alkalmas, vagy egyáltalán lett volna-e valaki alkalmas arra, hogy a
legutóbbi válsághelyzetben oldani tudjon?
- A Szakszervezeti Kerekasztalon belül végül is a
Munkászolidaritás részt vesz-e a szakszervezeti belső ügyek
harcaiban? Gondolok itt a vagyonmegosztásra, az üdülök és a tagdíjak
megadóztatására. (folyt.)
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú a Szolidaritás Munkásszövetség elnökével - 2. folyt.
|
- Ebben nagyon határozott álláspontunk van, és ez az álláspont
semmiben sem különbözik a független szakszervezetek álláspontjától.
A hagyományos szakszervezetek struktúráját le kell bontani - ez
határozott véleményünk. Ennek van technikai lehetősége és van még
bizonyos türelmi ideje. A vagyonkérdés egyértelmű. Nem engedünk
beleszólást, hogy ebben a vagyonkérdésben más külsők - legyenek azok
pártok, más állami szervek.
Mi attól félünk, hogy ezt a vagyont megpróbálják részint az
államadósság, részint a költségvetési lyukas háló foltozására
használni - ez nem egyezne meg az álláspontunkkal. Azt is
elképzelhetőnek tartjuk - és benne van a csomagtervünkben -, hogy
ezekben az újonnan létrejött helyhatóságoknak is van valami közük,
hogy mekkora, hogyan, mi módon, ez még a jövő kérdése, de ez nekünk
nagyon sarkallatos pont.
A szakszervezetek, amikor munkavállalói érdeket képviselnek - és
mi most szándékosan nem magunkról, nem az MSZOSZ-ról, nem a Ligáról
és másokról beszélek -, akkor általános munkavállalói
érdekképviselet. Most akár tag az illető munkavállaló - ez a nagy
betűvel írt Munkavállaló -, akár nem tag, akarva-akaratlanul az ő
érdekében jár el a kerekasztal és a szakszervezetek is. (folyt.)
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú a Szolidaritás Munkásszövetség elnökével - 3. folyt.
|
A mi alapszabályunkról - ami külső vélemények szerint Európa
szintű alapszabály -, például egy határozott pontban deklarálja,
hogy a Munkásszövetség valamennyi munkahelyi munkás, munkavállaló
érdekét képviseli. Nincs arról szó, hogy csak azt képviseli
valamilyen sajátos módon, aki nála tag. Tudniillik ilyen
megkülönböztetést technikailag gyakorlatban is lehetetlenség lenne
tenni.
A Kerekasztal eddigi működése pontosan ezt igazolja. Ez a
szakszervezet, a Munkásszövetség - és ezt a külsők mondják ránk -
nagyon érdekes szakszervezet vagyunk. Nekünk meggyőződésünk, hogy
majd amikor a munkásrészvény-program itt nálunk is teret nyer, akkor
bizonyos szinten, bizonyos mértékig a munkavállalót vállalkozóvá
tesszük, vállalkozói szemléletűvé tesszük ezzel a programmal és
ezzel a részvényprogrammal. Természetesen állítjuk, ma nincs más mód
arra, hogy gazdaságnak ilyen jellegű újjáépítésében - tehát abszolút
reformjában - ha nem állítjuk be a munkavállalókat egy ilyen
programmal, az semmilyen más módon nem fog megvalósulni. (folyt.)
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú a Szolidaritás Munkásszövetség elnökével - 4. folyt.
|
Hogy mennyire szükséges, csak egy példa a gazdasági
ismeretekből: Magyarországon ezer milliárd az elfekvő készletek
értéke. Ha ez a szakszervezet és a munkavállalók jól felfogott saját
tulajdonosi, vállalkozói érdekük miatt, ha csak ebben érnének el 10
százalékos takarékossági programot, akkor azt hiszem, Rabár
pénzügyminiszter úr homlokon csókolná a Munkásszövetséget.
Tudniillik ez száz milliárdot jelentene. S ezt meg fogjuk hirdetni.
Ez is egyik pont a sok-sok között, ami arra szolgál, hogy valóban a
gazdaságnál valami változás történjen. Nem politizálunk, ha tetszik:
gazdaságpolitikát folytatunk. +++
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|