|
|
|
|
A huzavona nem használ a kormánynak
|
-----------------------------------
München, 1990. november 18. (SZER, Gondolatforgató) - Nézzünk körül, mi történt a héten a belpolitikában. Ha hőmérővel járnék körül, azt gondolom, langyost mutatna. Nem történt falrengető dolog, ami korántsem negatív, bár azért talán jobb lett volna, ha egy-két dolog megtörténik - például a kormányátalakítás. Tudom, nem olyan kérdés ez, amit el lehet kapkodni, de egy bizonyos időn túl húzni szintén nem szabad.
Antall József - mint tudjuk - november 7-ikén jelentette be hivatalosan, hogy átalakítja kormányát. Azóta mindenki azt kérdezi: ki megy, ki marad? - a miniszterek is. A következmény: megbénult a munka, fontos döntések nem születnek meg, mert az illetékesek várnak az átrendezésre. Az új kormánylista mielőbbi közzététele tehát országos érdek.
De más is indokolta volna a hivatalos bejelentést követő gyors intézkedést. A miniszterelnök betegsége - amelyet hála Istennek maga mögött tud már - egy időre kivonta azt a személyt a forgalomból, aki puszta jelenlétével egyfajta rendet tudott tartani a kormányban is, pártjában is. Távollétében szaporodtak nem kívánatos egyéni akciók.
Például: az MDF-en belüli erózió, amelyet csak felgyorsít és láthatóvá tesz Pozsgay Imre MDF-képviselők körében is eredményesnek tűnő verbunkosa.
Ha Antall József egy asztalra csapással - ez lehetett volna a kormányátalakítás - jelentkezik vissza a kórházi tartózkodása után a politikába, talán elejét vehette volna ennek a jelenségnek, amelynek elkerülése párt- és kormányérdek.
Persze van olyan esemény is, amelyre büszke lehet a kormány - az osztrákokkal kötött nagymarosi egyezményre gondolok. Maga a tény, hogy ebben a vízlépcső-örökségben eggyel - mégpedig Ausztriával - kevesebb az ellenfelünk. Nos, ez örömhír. (folyt.)
1990. november 18., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A magyar kormány - 1. folyt.
|
A kompromisszum, amibe a kormány belement, nem csupán képviselhető, de ügyes, szaktudásra alapuló tárgyalásvezetésre is utal.
Az egynegyedével csökkentett eredeti osztrák követelés önmagáért beszél. Úgy gondolom, mi, akik ebben a rádióban annyiszor kiálltunk a politika nyilvánossága, transzparenciája mellett, most azt is elmondhatjuk, anélkül, hogy sanda gyanú áldozatai lennénk: vannak helyzetek, amikor a zárt ajtók mögötti tárgyalások eredményesebbek. Ez volt most. Az osztrákoknak módjukban állt engedni, hogy ne veszítsék el tekintélyüket a nyilvánosság előtt.
De vissza még egyszer röviden a meg nem történt eseményekhez: nem vált valóra a jól értesült pesti presszók és lépcsőházak jóslata: Pozsgay Imre egyelőre nem alakított új pártot. Mint kiderült, az a bonyolult, hosszú nevű mozgalom - amelynek vezetőségében leginkább máshonnan kimustrált politikusok, szerencselovagok adtak találkozót egymásnak pénteken a Villányi úton - nem a Pozsgay-féle új párt. Véletlenül találkoztak akkor, amikor mindenki az ország legnevesebb egykori reformkommunistájának centrista zászlóbontását várta.
A tévedésnek több következménye volt, illetve lesz. Az egyik, hogy a mozgalom után - amelynek vezetői találkoztak - soha többé ilyen érdeklődés nem fog megnyilvánulni. Pozsgay igazi, alapítóülése a közönség szemében már második nekifutás lesz. Kár, jobb startot érdemelt. +++
1990. november 18., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|