|
|
 |
|
 |
Jegyzet
|
-------
München, 1990. november 17. (SZER, Földközelben, Rajki László) -
A nagyüzemi agrárlobby már hónapok óta kongatja a vészharangot, a
mezőgazdaság katasztrofális helyzetéről nyilatkozgat, a termelési
kedv, az állatállomány, a búza vetésterület radikális csökkenését
ecseteli, hús- és kenyérhiányt jósol. Közben persze nyakló nélkül
bírálja a kormány és különösen a kisgazdák agrárpolitikáját, a
földtulajdon-rendezést.
A TOT utódszervezete - más hasonszőrűekkel összefogva - a tsz-ek
és különösen vezetőik védelmében igyekezett falra festeni az
ördögöt, megosztani a falvak népét, a koalíciós pártokat,
bizonytalanságot kelteni a mezőgazdaságból élőkben, a lakosságban.
Áldástalan ténykedését nem kevés siker kísérte, sokakkal el
tudta hitetni, hogy veszélyhelyzet alakult ki a mezőgazdaságban. De
a tények cáfolják ezt az állítást. A legfrissebb adatok szerint 9 és
fél millió sertést tartanak nyilván, 500 ezerrel többet, mint egy
évvel korábban. A nagyüzemekben nem változott a létszám, viszont a
kistermelők disznóállománya 10 százalékkal gyarapodott.
Hasonlóképpen több juhot és szarvasmarhát tartanak a ház körül, de
ez nem tudta teljesen ellensúlyozni a nagyüzemi állatok csökkenését.
Ami pedig a búzavetést illeti: a múlt évi 1 millió 220 ezer
hektárnál alig 3 százalékkal kisebb területen került földbe a mag,
viszont őszi árpából 10 százalékkal többet vetettek.
Tehát szó sincs katasztrófáról, jövőre kenyér- és húshiány sem
várható - a TOT-utód vészharang kongatása ellenére sem. Persze az is
világos, hogy ez elsősorban nem a kormány érdeme, hanem a
kistermelőké, a kisvállalkozóké és a mezőgazdaságban dolgozóké, akik
még mindig bíznak a jövőben, tudják kötelességüket, és remélik, hogy
hamarosan igazságosan rendezik a létüket érintő alapkérdéseket, a
tulajdonviszonyokat, megteremtik a magántermelés, a valódi önkéntes
szövetkezés kedvező, hosszú távú agrárpolitikai feltételeit. +++
1990. november 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|