|
|
 |
|
 |
Emlékmúzeum 12 millió bevándorlónak a New York-i öbölben 1.
|
New York, 1990. november 18. vasárnap (MTI-Panoráma) - Az
Egyesült Államok legfiatalabb múzeumát a New York-i öbölben csak
hajón lehet elérni. Ellis Islandot, az egykori bevándorlási
központot alakították át, hogy emléket állítsanak a legújabb korban
páratlan népvándorlásnak: vagy 12 millió ember, köztük sok magyar
itt tette lábát először amerikai földre. A ma élő amerikai lakosság
nagyobbik részének, több, mint százmillió embernek ősei ide érkeztek
a nagy bevándorlások idején, 1890. és 1954. között.
Az óriási, korabeli csarnokok, amelyeket több éves munkával,
magánadományokból származó 160 millió dollár felhasználásával
állítottak helyre, már méreteikben idézik a múltat: a nagy
utasszállító hajókból naponta ezrek érkeztek a kis szigetre, ahol a
fárasztó fedélközi utazás után még nagyobb próba várt rájuk -
bejutnak-e az ígéret földjére? Amerika hívta, várta a munkaképes,
egészséges bevándorlókat - de csak azokat. A szigorú tiszviselők
kiszűrték a betegeket, a kétes elemeket, a teljesen nincsteleneket,
nemkülönben azokat, akik túl alacsony értelmi szinten álltak. Az
érkezők közül ezrével kerültek az emberek hetekre, hónapokra
karanténba a sziget tömegszállásain, amíg döntöttek sorsukról:
tovább utazhatnak-e a szárazföldre, végre Amerikába - vagy pedig
visszaparancsolják őket a hajókra, amelyeken jöttek. Nem kevés
személyes tragédia emlékét őrzi a múzeum, de a túlnyomó többség
persze bejutott. Ha nem is mindenki egyformán könnyen: Williams
bevándorlási főbiztos 1903-ban azt jegyezte fel kiállított
naplójába, hogy a kelet-európaiak szellemi színvonala alacsonyabb,
mint más európaiaké, befogadásuk nem annyira kívánatos. Persze
beléphettek azért ők is, mint Itaak József, akinek őfelsége, első
Ferenc József, Magyarország apostoli királya nevében kiállított
útlevelét is őrzi a múzeum. Akárcsak a délvidéki Vukan-család
törülközőjét, amelybe szépen belehímezték: ,,Jó reggelt,,.
A tárlókból, az egykori névtelen bevándorlók galériájából
hamisítatlan magyar arcok is néznek ránk: fiatal parasztfiú, pörge
kalapban, riadt tekintetű, fejkendős parasztlány. A fényképes nevűek
helyett csak annyit jegyzett fel, hogy ,,útirány: Ohió,,. A nagy
mezőgazdasági állam, ahol azóta is tízezrével élnek magyarok. A
rendhagyó tárlat javára szól, hogy visszatekintve nem szépíti a
múltat: míg a bevándorlók nagy többsége az európai, vagy a
távol-keleti nyomor sötét bugyraiból érkezett, sorsuk, főként az
első időkben, nem volt könnyűnek nevezhető a keleti nagyvárosok
kohóinál, vagy a napi 12-14 órát dolgoztató New York-i varrodákban.
(folyt.)
1990. november 18., vasárnap 12:37
|
Vissza »
|
|
Emlékmúzeum 12 millió bevándorlónak a New York-i öbölben 2.
|
Némi akasztófahumorral fogta fel a helyzetet egy olasz jövevény
a századfordulón, amikor feljegyezte: otthon az hírlik, hogy itt az
utcák arannyal vannak kikövezve. Hát nem hogy arannyal, egyáltalán
nincsenek kövezve - ránk vártak, hogy a munkát elvégezzük...
Ellis Island-re az ötvenes évektől, amikor a bevándorlás végképp
megnehezült, már nem volt szükség. A halott épületek végképp letűnt
kort idéznek, amikor a szabadság őshazája még szinte mindenki
számára nyitott volt. Az amerikai törvényhozás éppen a múzeum
megnyitása idején szigorította tovább a bevándorlási feltételeket: a
családegyesítéseken túl, csak azok telepedhetnek meg az országban,
akikre - pontosan körülhatárolt területeken - szaktudásuk,
képzettségük miatt szükség van. +++
Heltai András (New York), MTI-Panoráma
1990. november 18., vasárnap 12:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|