Rendszerváltás és az MTI

	Kubai kérdőjelek - 1.
1990. november 8. (MTI-Panoráma) - A kubai vezetés újabb szakítópróbának veti alá az ország lakosságának tűrőképességét: a szigetországot három évtizede életben tartó szovjet gazdasági segítség elmaradásával, valamint a kelet-európai országokkal folytatott árucsere összeomlása után sem érzékelhető törekvés a belső kötöttségek lazítására, a zárt struktúrák oldására. A Kubát továbbra is gyanakvással szemlélő nyugati országok rá fognak jönni arra, hogy a tornyosuló újabb nehézségek sem kényszeríthetik térdre a szigetországot - állította a napokban a legfelső kubai vezetés Nyugaton is tekintéllyel bíró tagja, Carlos Rafael Rodriguez államelnök-helyettes. Kuba népe Fidel Castro mögött áll - mondta az államférfi. A politikai propaganda fogásai nem sokat változnak, miközben az üzletek még az előző évek siralmas kínálatát sem képesek nyújtani. Jegyre árulják ma már az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek szinte teljes skáláját, az áruhiány még az e téren harcedzett kubaiakat is újabb megpróbáltatások elé állítja: a boltokban egyszerűen nem lehet felfedezni zöldségeket, vagy a korábban olykor még előforduló húsféléket. A kubaiak teljes bizonytalanságban várják a közeljövő történéseit, és tisztában vannak azzal, hogy a helyzet tovább romolhat. Az aggodalom egyáltalán nem alaptalan: a Szovjetunióval folytatott kereskedelem összeomlóban van, holott az elmúlt 30 évben erre épült a szigetország gazdasága. Senki sem tudja, mit hoz a közeljövő, miután nincs megállapodás a jövő évi árucseréről: Moszkva többé nem hajlandó többszörösét fizetni a cukor nemzetközi szabadpiaci árának és a világpiaci árszint alatt adni kőolaját. Ez a tény önmagában vészhelyzetet teremt a szigetország számára. Ha e kulcsfontosságú két árufajta szállításánál a kereslet-kínálat szempontjai érvényesül(né)nek, Kubának az évi mintegy 5 millió tonna cukorexport több mint ötszörösére lenne szüksége csupán a korábbi ellátási szinvonal biztosításához. A kőolaj-utánpótlás hirtelen elakadása miatt Kubában lemondtak több óriásberuházás, így a cienfuegosi olajfinomító építésének befejezéséről. Pedig gyakorlatilag már elkészült az a csővezeték is, amely az észak-kubai Matanzas városából szállította volna a nyersolajat a sziget átellenes déli részén fekvő finomítóba. Ez a külföldieknek oly büszkeséggel emlegetett beruházás a nemzeti jövedelem tekintélyes részét emésztette fel évtizedeken át. (folyt.) 1990. november 15., csütörtök 12:05
Vissza »

	Kubai kérdőjelek - (2. rész)
Leáll egy másik szovjet segítséggel megkezdett gigantikus beruházás, a moai nikkelkombinát építése is. A létesítmény átadása évek óta húzódott, amiért szovjet részről már nyíltan is bírálták a kubai munkaszervezést. Castro államfő nem is rejtette véka alá, hogy kivételes időszakra kell felkészülni: immár az 1959-ben győztes forradalmi rendszer túlélése lett a tét a szigetországban. A hatalmat centralizáló vezetés azonban minden jel szerint még a fennmaradásért sem hajlandó elszánni magát a gazdasági nyitásra, arra, hogy bármilyen korlátozott szerepet is adjon a piacnak. Holott nemigen feledhető az, hogy a nyolcvanas évek első felében, amikor a parasztok szabadon értékesíthették termékeiket, érezhetően javult az élelmiszerellátás. Csakhogy akkor egyesek nagy hasznot zsebeltek be, miközben csökkent az állami elosztás szerepe, s ezt a központ láthatóan most is károsnak tartaná. Így folytatódik a kézi vezérlésű gazdaságirányítás, amelyet voluntarista módszerek jellemeznek. Kampány indult például a kerékpárok használata mellett, melyek tehermentesítenék az olajszűke miatt megbénuló - valójában amúgyis korlátozott - magángépkocsi-forgalmat, valamint a már évek óta minősíthetetlen tömegközlekedést. Biciklik százezreit importálják Kínából, az egyik szovjet segítséggel épült havannai buszalkatészgyárat átalakítják kerékpárüzemmé. Egyúttal mintegy százezer ökör ,,háziasításával,, próbálják pótolni a leálló szovjet traktorokat. Szinte csodákat várnak a szigetországban a tudomány egyes eredményeitől. Miközben nem biztosított az alapellátás az élet számos területén, mindenekelőtt az élelmiszergazdaságban, a biotechnológia továbbfejlesztésével remélnek olyan exportbevételhez jutni, amely fedezi legalább az alapvető importszükségletet. A gazdasági lazítás elmaradásával egyes jelek arra utalnak, hogy a hatalom politikai téren keresi a biztonsági szelepet, amellyel levezetheti a növekvő feszültséget. Egy külügyi illetékes a napokban fedte fel, hogy a kubai vezetés mérlegeli a kivándorlási korlátozások enyhítését. Kubában - mint Castro leszögezte - nem kerül napirendre a jelenlegi politikai és gazdasági alapstruktúra módosítása. A ,,hogyan továbbra,, viszont nincs hiteles válasz, s emiatt nem vehető biztosra, hogy a mostani szakítópróba ugyanolyan békésen fejeződik be, mint a hatvanas évek második felének emlékezetesen kudarcot vallott több hasonló kísérlete. +++ Simárdi Tamás, MTI-Panoráma 1990. november 15., csütörtök 12:12
Vissza »