Rendszerváltás és az MTI

	Londoni interjú Jeszenszky Gézával
---------------------------------- London, 1990. november 14. (BBC, Késő esti hiradó) - Ma este felkerestük magnetofonunkkal londoni szállásán a rövid, nem hivatalos látogatáson Angliában tartózkodó magyar külügyminisztert, Jeszenszky Gézát, aki Strasbourgból érkezett a brit fővárosba. Munkatársunk, Iván Zoltán elsőként a strasbourgi út céljáról kérdezte Jeszenszky Géza külügyminisztert: - Most foglaltuk el helyünket abban a szép teremben, ahol most már 24 európai állam képviselői ülnek. A formális aktuson túlmenően azért Catherine Lalumiere asszonnyal, az Európa Tanács főtitkárával munkareggelin vettem részt, majd pedig Ordonez spanyol külügyminiszterrel, aki az Európa Tanács soros elnöke, egy rövidebb megbeszélésem volt a magyar és ET-kapcsolatok jövőjéről és az ő elnöksége alatt várható lépésekről. - Magyarország felvétele az Európa Tanácsba és néhány újabb fejlemény is, így például azok a jelentések, amelyek arra utalnak, hogy esetleg Magyarország megfigyelői státuszt kap a NATO-ban, mindezek arra utalnak, hogy az integráció folyamata felgyorsult. Mik a következő várható lépések ebben a folyamatban? - Hogy Magyarország hogyan megy tovább? Ezt nagyon nehéz előre jósolni, mert előttünk áll egy nagyon fontos esemény, a párizsi csúcstalálkozó. Ennek az eredményei, az ott kialakult légkör fogja meghatározni Európa arculatát, legalábbis a következő másfél évben, az 1992-ben esedékes helsinki csúcstalálkozó előtt. Én nagyon remélem, hogy ez a párizsi találkozó olyan szempontból nyit meg egy új korszakot, hogy irányt veszünk például az európai biztonsági rendszer kidolgozására, hogy folytatódni fognak Bécsben a leszerelési tárgyalások, illetve azoknak egy új menete valószínű a mostaninál szélesebb körben, tehát 34-es keretben. Azonkívül az Európa Tanács bővítése is folyamatban van, ami számunkra kétségtelenül ugyancsak nagyon fontos. (folyt.) 1990. november 14., szerda
Vissza »

	- Interjú Jeszenszky Gézával - 1. folyt.
Talán nem ebbe az európai integrációs folyamatba tartozik, de ugyanakkor a magyar diplomácia további lépései között említeném azt, hogy a kapcsolatfelvétel szintjén minden állammal, amely számunkra lényeges Európában, vagy Európán kívül már találkoztunk, de mondjuk most kétoldalú egyezmények vannak napirenden. Ezeknek a kidolgozása már folyik, ezeknek a letárgyalása azt kell mondanom, hogy a következő év napirendjén szerepel. - A nyugati tömegtájékoztatásban egyre-másra láthatunk, hallhatunk riportokat és programokat arról, hogy a volt kommunista államok helyébe lépett új közép- és kelet-európai demokráciákban bizonyos negatív jelenségek erősödtek fel. Így például a nacionalizmus, neonácizmus például Németországban, az antiszemitizmus, és egyfajta tekintélyuralomra való törekvés is tapasztalható bizonyos országokban. Milyen veszélyesnek tartja miniszter úr e tendenciákat? - Én remélem, hogy a kérdésben nem volt valami célzás Magyarországra, mert Magyarországon ezek a negatív jelenségek legfeljebb egészen elenyésző, marginális formában léteznek. Magyarországon biztos, hogy semmiféle tekintélyuralmi kísérlet, vagy tendencia nem létezik és nem is fog létezni más kormányfő alatt sem. A szomszéd országok egy részében valóban vannak joggal aggasztónak mondható jelek. Én a németországi neonácizmust olyan aprónak tartom - feltétlenül morálisan is és politikailag nagyon súlyos, de nem látom, mint veszélyforrást és ne adj Isten, hogy másképp legyen. Nagyjából a régió keleti felében, ahol az elzártság is nagyobb volt és ahol az ortodox rendszerek erősek voltak, ott látok olyan bajt, hogy a lakosság éppen az elzártságból fakadóan is kevésbé fogékony még azokra a gondolatokra, amelyek Nyugat-Európában, azt kell mondanom a II. világháború után uralkodóvá váltak, s hogy valóban a múlt jobban kísért és akár pártirányzatokban, akár pedig mentalitásban tényleg vannak intoleráns jelenségek. (folyt.) 1990. november 14., szerda
Vissza »

	- Jeszenszky-interjú - 2.
Én azonban úgy látom, hogy mindenütt, ezekben az országokban is léteznek olyan politikai erők, csoportok, amelyek azt az európaiságot tükrözik, amely szerintem kell, hogy győzzön Európának ebben a felében is. Itt nem csupán néhány rokonszenves, bátor értelmiségiről van szó, hanem pártokról, amelyek esetleg ma ellenzékben vannak, vagy nem gyakorolnak nagyobb befolyást, de ezek az erők ott vannak, és énszerintem ahogy a palackból kitörő szellem veszélyes, de szétterül és el fog oszlani, ezeknek a tendenciáknak is el kell oszlaniuk. Egyetlen dolog veszélyezteti: a gazdasági kudarc. Én ezt próbáltam többek között itt ma is érzékeltetni - és más tárgyalásaimon is -, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy nekünk szükségünk van a nyugati segítségre, hanem a Nyugatnak szüksége van arra, hogy azok az eszmék és elvek, amelyeket mindig hirdetett, azok működni tudjanak azokban az országokban, amelyekben valóban a gazdasági átalakulásnak megvannak a nagyon súlyos nehézségei. - Maradjunk a térségnél továbbra is: a magyar külpolitika számára milyen új feladatokat jelent az a tény, hogy egyes föderatív berendezkedésű, föderatív államszerkezetű környező országok a felbomlás jeleit mutatják? - Az Osztrák-Magyar Monarchia idején, vagy annak végóráiban is többen megfogalmazták azt, hogy nem önként vállalt alakulatoknak fel kell mondaniuk, éz az előfeltétele annak, hogy esetleg önkéntes formában újjászülessenek. Ennek Magyarországon a monarchiában meg volt a lehetősége, sajnos a nemzetközi tényezők ezt meggátolták. Tehát én azt hiszem, hogy az említett föderatív államoknál is az önállósulási vágy, ha úgy tetszik a szuverenitás igénye az azt hiszem, hogy ellenállhatatlan. (folyt.) 1990. november 14., szerda
Vissza »

	- Jeszenszky-interjú - 3. folyt.
Ha ennek azonban - ahogy a brit birodalom esetében is történt - elébe mennek, vagy eleget tesznek, akkor ezzel nagyon sokmindent meg lehet menteni, mert végül is ma is létezik a nemzetközösség, léteznek gazdasági, kulturális kapcsolatok, és az említett országok esetében pedig egy annyira evidens gazdasági egymásra utaltság van. Tehát éppen az engedékeny politika lehet az, amely nem csupán megment valamint a mostani még létező egységből, hanem gazdasági érdekek alapján összefűzheti, vagy esetleg egy nagyobb megvalósuló európai folyamatba bekapcsolhatja ezeket az országokat. - Konkretizálva ezt a kérdést, készül-e a magyar külpolitika arra, hogy esetleg egyes államok kiválnak korábbi föderatív szövetségükből, és mint például az ukrán nyitással, vagy az ukrán nyitáshoz hasonlóan számíthatunk-e például Szlovákiva felé, vagy Csehország felé, vagy éppen Horvátország, vagy Szlovéni a felé való nyitásra? - Ha a magyar külpolitika nem számolna minden lehetőséggel, akkor nagy hibát követne el, és hogyha a külügyminiszter részese volna egy ilyen hibának, akkor annak le kellene vonni a következményeit. Azonban azt hiszem, hogy aki a magyar külpolitka lépéseit követte - kezdve attól hogy Prágában, Belgrádban jártam, Pozsonyban és sorolhatnám az egyéb tárgyalásokat -, akkor látható az, hogy mi nem mozdítunk elő semmi olyan folyamatot, amely európai szempontból nézve is hátrányos lenne, vagy veszélyes lenne. Ugyanakkor még minden szomszédunkkal is arra törekszünk, hogy minél jobb viszonyt létesítsünk és az esetleg meglévő vitákat megoldjuk. +++ 1990. november 14., szerda
Vissza »