Rendszerváltás és az MTI

	Európai leszerelés: a tömbök mutatnak példát (1.rész)
1990. november 14. szerda (MTI-Panoráma) - Napjaink leszerelési aforizmája így hangzik: ,,A történelem egyetlen csatájában sem semmisítettek meg annyi fegyvert, mint a New York-i Baker-Sevardnadze találkozón.,, Valóban, ha október 5-én az amerikai és a szovjet külügyminiszter nem ment volna egymás elébe az európai leszerelés ügyében, gyászkeretben kellene tudósítani a közelgő párizsi csúcsról. Ám Washington és Moszkva talált magában elégséges bátorságot ahhoz, hogy lemondjon jónéhány túlzott követeléséről - igaz, nem valamennyiről, így jogos a derülátás. Néhány nap múlva Párizsban megállapodások születhetnek immár az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről, a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalások újabb szakaszának és a harcászati atomfegyverek korlátozásáról szóló megbeszéléseknek a megkezdéséről; új elvi alapokra helyezhetik a NATO és a Varsói Szerződés közötti viszonyt, lerakhatják annak a központnak a politikai alapkövét, amely hivatott lesz megelőzni avagy megszüntetni az európai veszélyes konfliktushelyzeteket. Párizsban akár ismét 35 állam- és kormányfő találkozhatna, ha az NSZK-ba olvadt NDK helyett az eddig távolmaradó Albánia részesévé válnék a helsinki folyamatnak. Mindenesetre, a hagyományos fegyverzet csökkentéséről szóló megállapodás-csomagot (terjedelme négyszáz oldal) most a NATO 16 és a Varsói Szerződés 6 tagja fogja aláírni, a semlegesek és el nem kötelezettek ezúttal kimaradnak a leszerelésből. (Magyarország is kimaradt volna, ha a semlegességi túlbuzgóság diadalmaskodik.) A megállapodás értékét tovább zsugorítja, hogy az ,,élőerő,,, magyarán a haderők egyezményes csökkentéséről ezúttal nincsen szó, hasztalanul beszéltek 1989 eleje óta ,,a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről,,. Mégis, a második világháború befejezése óta az első hagyományos leszerelési egyezmény születik meg és éppen annak a két katonai-politikai csoportosulásnak a tagállamai között, amely az utóbbi három-négy évtizedben állig felfegyverzett, minden percben robbanásveszélyes kontinenssé tette Európát. (folyt.) 1990. november 14., szerda 11:32
Vissza »

	Európai leszerelés: a tömbök mutatnak példát (2. rész)
A szerződés hatálybalépésétől számított 40 hónap alatt öt fegyverkategóriát csökkentenek a 22-ek az Atlanti-óceántól az Uralig terjedő térségben: a harckocsikat, a páncélozott harcjárműveket, a tűzérséget, a harci helikoptereket és a harci repülőgépeket. ,,Európában 40.000 harckocsi marad, tízszer annyi, mint amennyivel Hitler 1941. június 22-én rendelkezett,, - mondhatná valaki, de most ennyire futotta a két tömb engedékenységéből. A NATO-nak mindössze 4000 harckocsit kell megsemmisítenie, a Varsói Szerződésnek viszont 19.000-et, jóllehet a Szovjetunió ez év szeptemberéig már több mint 15.000-rel csökkentette európai harckocsiállományát. Végeredményben az atlanti tömb tagállamainál és a VSZ-tagállamoknál 20-20 ezer harckocsi és 30-30 ezer páncélozott harcjármű maradhat. Az ő dolguk, hogy e keretszámokon belül az úgynevezett nemzeti kvótákat egymás között egyeztessék. A nemzeti kvótákat nem csak egy-egy tömb tagállamai döntik el, hanem érvényesülnie kell annak a tömbközi megállapodásnak is, hogy egy állam harci technikája, tehát például megmaradó harckocsijainak, repülőgépeinek, tűzérségi eszközeinek száma nem haladhatja meg a szóban forgó eszközökkel a két tömb birtokában Európában maradó együttes mennyiség egyharmadát. Ugyancsak 20-20 ezer tűzérségi löveg maradhat a 16 NATO-, illetve a 6 VSZ-tagállamnál. A harci helikoptereknél 2000 a tömbkeretszám, a harci repülőgépeknél pedig 6800. Ennél a kategóriánál alakultak ki a legnehezebb kompromisszumok. Míg az úgynevezett front-légierő, a közepes bombázók, a légvédelem elfogó vadászai és a kiképzést szolgáló harcigépek tekintetében nem volt nézeteltérés, a NATO semmiképpen sem akarta a korlátozásba bevonni a repülőgép-hordozók fedélzeti gépállományát, mire a szovjetek is megmakacsolták magukat: ők pedig nem voltak hajlandók csökkenteni a szárazföldi telepítésű haditengerészeti légierőt. Végül olyan megállapodás született (New Yorkban, az októberi Baker-Sevardnadze találkozón), hogy a harci repülőgépek ez utóbbi kategóriájáról a két fél a szerződésen kívül álló ,,politikailag kötelező,, nyilatkozatokat tesz, míg a fedélzeti légierő a bécsi tárgyalások következő szakaszának témája lesz. (folyt.) 1990. november 14., szerda 11:36
Vissza »

	Európai leszerelés: a tömbök mutatnak példát (3. rész)
A bécsi tárgyalások részvevői szembekerültek azzal a problémával is, hogy a csökkentés ne vezessen a fennmaradó hagyományos fegyverzet regionális aránytalanságaihoz. E célból övezetekre osztották kontinensünket és mindegyikre vonatkozóan külön-külön keretszámokat állapítottak meg. Óriási feladatot kellett megoldani az ellenőrzés vonalán, ahol a kiinduló adatok cseréjétől és ellenőrzésétől a folyamatos felügyeleten keresztül az alkalomszerű ellenőrzésekig számos kényes kérdést kellett tisztázni. Itt a végső megegyezés talán az utolsó percekben születik meg. A NATO azt igényelte, hogy évente ,,meglátogathassa,, az ellenőrzendő szovjet objektumok 35-40 százalékát. A szovjet fél 15 százalékhoz ragaszkodott, ami nem kevesebb mint 200-250 objektumot jelent. Álláspontját ezúttal már főképp pénzügyi szempontok motiválták, hiszen az ellenőrzés költségei zömmel az ellenőrzött felet terhelik. Tény, hogy az egész csökkentési folyamat igen sokba kerül, míg a fegyverkezési megtakarítások csak évek múltán jelentkeznek. Baker amerikai külügyminiszter Washingtonban olyan tájékoztatást adott, hogy egy állam Európában maximum az összes harckocsik 33 százalékával (13.300), az összes tűzérségi rendszerek 34,3 százalékával (13,700), az összes páncélozott harcjáművek 33,3 százalékával (20.000) rendelkezhet. A szerződés egyetlen részesének sem lehet Európában 5150-nél több harci repülőgépe. A Párizsban aláírandó szerződés közel tízmillió négyzetkilométernyi területen szétszórt mintegy 120 ezer fegyvert, haditechnikai eszközt érint. A megállapodásokat hat nyelven kell elkészíteni, s az ünnepélyes aláírást akár hosszadalmas ratifikációs eljárások is követhetik. De nagyratörő a cél: alacsonyabb szinten megvalósítani kontinensünkön a hagyományos erők és eszközök stabil és biztonságos egyensúlyát, kiküszöbölni az aránytalanságokat, megfosztani a szerződő államokat a meglepetésszerű és nagyszabású hagyományos támadás katonai képességeitől - legalábbis Európában.+++ Pirityi Sándor, MTI-Panoráma 1990. november 14., szerda 11:40
Vissza »