|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Még nem késő - Az MSZP II. kongresszusának állásfoglalása az ország helyzetéről
"A munkások, a munkavállalók védelme nélkül nincs szociális
piacgazdaság
Új munkahelyeket kell teremteni a szolgáltatások
bővítésével és az elmaradott területek fejlesztésével. Elő kell
segíteni, hogy az állásukat vesztettek munkát kapjanak vagy
vállalkozzanak. A munkanélküli segély csak átmeneti megoldás lehet.
"
Izraeli Rádió, A zsidó világ:
Csurka Istvánról
"A Pesti Hírlap 1990. október 21-iki számában másfél lapoldalas
terjedelemben írta meg válaszát Benedek Pálnak, az MTI tel-avivi
tudósítójának, az Új Kelet egyik szerkesztőjének. Csurka jó író.
Szatírái közismertek Magyarországszerte. Éppen ezért nem látszik
különösen nagy feladatnak, hogy a saját stílusában ízekre szedjen
egy MTI tudósítást. A baj ott kezdődik - mint minden ilyen esetben
-, hogy cikke csúsztat, méghozzá erősen csúsztat.
Elég is csak a cikk végéből idézni néhány mondatot, hogy
megértsék mire gondolok. Idézem: Benedek úrnak pedig talán azt
kellene ezek után jelenteni, hogy van-e magyarországi származású
azok között a fegyveresek között, akik tucatszámra lődözik le a
fegyvertelen arab tüntetőket? És ha van, kik befolyásolják őket?
"
|
|
|
|
|
|
|
Csurka Istvánról
|
----------------
Jeruzsálem, 1990. november 11. (Izraeli Rádió, A zsidó világ hírei) - Egy magyarországi, újkeletű vitára reagálunk. Úgy látszik, hogy a magyarországi antiszemitizmus-vita nem képes lecsengeni, de még a végét sem látja senki. Miközben a Magyar Nemzetben Csoóri Sándor tanulmánynak is beillő cikkével vitatkozik a fél ország és vitán kívül is jelennek meg újabb és újabb írások - a parlamenti hordó-ügyben például, amelyről már mi is beszámoltunk -, eközben az igazi vitaindító, aki mindezt még 1989-ben kezdte el, Csurka István, ismét hallatott magáról.
A Pesti Hírlap 1990. október 21-iki számában másfél lapoldalas terjedelemben írta meg válaszát Benedek Pálnak, az MTI tel-avivi tudósítójának, az Új Kelet egyik szerkesztőjének. Csurka jó író. Szatírái közismertek Magyarországszerte. Éppen ezért nem látszik különösen nagy feladatnak, hogy a saját stílusában ízekre szedjen egy MTI tudósítást. A baj ott kezdődik - mint minden ilyen esetben -, hogy cikke csúsztat, méghozzá erősen csúsztat.
Elég is csak a cikk végéből idézni néhány mondatot, hogy megértsék mire gondolok. Idézem: Benedek úrnak pedig talán azt kellene ezek után jelenteni, hogy van-e magyarországi származású azok között a fegyveresek között, akik tucatszámra lődözik le a fegyvertelen arab tüntetőket? És ha van, kik befolyásolják őket? Talán közelebb kerülhetnék az irántam megnyilvánuló ellenszenv megértéséhez és talán a javulás útjára is rátérnék, ha ezek a Magyarországról bevándoroltak, magyarországi származásúak, vagy egyszerűen magyar zsidók nemcsak tőlem, aki még nem öltem meg senkit, hanem ezekről a gyilkosságoktól, gyilkosoktól és felbújtóktól is elhatárolnák magukat. Most, amikor befejezem ezt az írást, mondja be a Magyar Rádió, hogy az izraeli kormány nem engedi be az országba az ENSZ ténymegállapító bizottságát. Emlékszem Kádár se engedte be őket 1956 után. Sok volt a halott az utca kövén. Mégsem érzek elégtételt, szomorú vagyok. Keveset ment előre a világ. Eddig az idézet. (folyt.)
1990. november 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Csurka Istvánról - 1. folyt.
|
Ez csak az egyik csúsztatás, amit a végére csattanónak szánt. A másik, amikor a jeruzsálemi Éri Pál professzort, mint a tiltakozók egyikét - aki (Csurka) izraeli látogatása ellen emelte fel hangját - megvádolja azzal, hogy Érit még a pártállam idején, tehát a Kádár korszakban kémkedés vádjával kiutasították Magyarországról. Hogy mi köze van mindennek Csurka cikke tartalmához? Ezt talán csak ő tudná megmondani. Bár azon a kijelentésén, hogy ő még nem ölt meg senkit, hiszen ő csak írt, érdemes elgondolkodni. Valóban. Erdélyi Jószef, a költő, a magyar költő sem ölt meg senkit verseivel a második világháború idején, pusztán ezek hatására öltek embereket. Mint ahogy az írástudók felelőssége az is, hogy ha vitatkoznak velük és ellenérveiket kifejtik, utána ne csapjanak bőrszíjjal az ellenfél hozzátartozójának arcába és ne szúrják mellbe az illetőt. Ez is Magyarországon történt 1990 októberében.
Csurka cikkre reflektálva Benedek Pál leírja, hogy a szerző antiszemitizmusa nem újkeletű, elég sokan tudják Magyarországon mi történt néhány évvel ezelőtt a szigligeti alkotóházban. De talán nem is ez a fontos. A fontos az, amit Jehuda Lahav budapesti tudósító írt Csurka cikkével kapcsolatban. Ebből idéznék néhány gondolatot:
- Én azt is hajlandó vagyok feltételezni, hogy Csurka István érdemtelen, sérelem érte, és hogy a látszat csal. De hát Csurka István író, a szavak mestere és szerintem minden írónak és újságírónak tudnia kell, hogy félreértés esetén a hiba nem a hallgatóban, vagy az olvasóban van, hanem majdnem mindig az íróban, a nyilatkozóban, akinek félreérthetetlenül kell megfogalmaznia mondanivalóját. Ha csak nem szándékosan fogalmaz félreérthetően, két, vagy sokértelműen.
Miután Csurka sokadik ilyen témájú írásáról van szó, mi azt hisszük, hogy talán mégis szándékos, félreérthető fogalmazás, annál is inkább, mert már a bevezetőben is említettük: Csurka jó író, akár azt is mondhatjuk: kiváló író. +++
1990. november 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|