Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › november 09.
1989  1990
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. november
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Egy héttel a blokád után - Közvélemény-kutatás

"... a bizalmi válság nem terjedt ki az egész hatalmi apparátusra: miközben az emberek nagy része úgy látja, hogy a válságban érintett miniszterek nem állták meg a helyüket, túlnyomó többségük kedvezően ítéli meg a rendőrség szerepét. A felmérés során a megkérdezettek legnagyobb része, 63 százaléka a kormányt tette felelőssé a konfliktus kirobbanásáért. 19 százalékuk egyaránt hibáztatta a kormányt és a taxisokat, és csak 10 százalékuk marasztalta el pusztán a fuvarozókat. "
BBC, Késő esti Panoráma:

Orbán-interjú

" A helyzet a következő: a Fidesz az MDF-kormányba nem megy be. Még ha be akarnánk menni, akkor sem volna erre lehetőség, mert nem várható a kormány átalakítása, tehát koalíciós szélesítésre nem fog sor kerülni. Ez a dolog egyik oldala. A dolog másik oldala, hogy mindig van valami aktuális ügy, ami miatt előkerül ez a kérdés. Az aktuális ügy most éppen a budapesti főpolgármester és alpolgármesterség kérdése."

Pozsgay Imre levele (1. rész)

1990. november 9., péntek -


X X X


Az alábbiakban a szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk
Pozsgay Imrének, az MSZP kongresszusához írt levelének teljes
szövegét.

    Tisztelt Kongresszus


    Tájékoztatást szeretnék adni egy számomra sorsdöntő, de úgy
hiszem, a Szocialista Pártot is mélyen érintő elhatározásról.

    E hét szerdáján, november 7-én bejelentettem az Országos
Elnökségnek, hogy kilépek a pártból, s ezzel természetesen megválok
minden pártmegbízatásomtól: az alelnökségtől, elnökségi tagságtól,
frakcióvezetéstől. Az Elnökséggel közöltem azt is, hogy alapos
megfontolás után - a párt tevékenységének irányát elemezve -
jutottam arra a következtetésre, hogy tiszta lelkiismerettel nem
vállalhatom tovább a párttagságot. Döntésemnek messzebbre
visszanyúló és közvetlenül kiváltó okai egyaránt vannak, de
személyes ellentétekre vagy egyéb személyes indítékokra
visszavezethető okok nincsenek köztük. Erre a lépésre politikai és
erkölcsi megfontolások késztettek. Mivel egész életemben minden
sorsdöntő cselekedetemben e két szempont volt iránymutatóm, most se
gondoljon senki másra
Szeretném helyreállítani szuverenitásomat, s
megőrizni a lehetőséget, hogy ezentúl is meggyőződésem szerint
élhessek. Ezt, mint mindig, hasonló helyzetekben, ártó és rontó
szándék nélkül teszem, a magam egzisztenciáját és hamis megítélését
kockáztatva.

    Egy ilyen elhatározás nem születik meg egyik pillanatról a
másikra. Vívódásaimat azonban nem tekintem annyira közérdekűnek,
hogy itt most azokról beszéljek. Maradok tehát a legfontosabb
tényeknél és okoknál. Azok közül is inkább csak a párttal összefüggő
dolgokkal foglalkozom.

    Köztudott ma már, hogy 1989 forradalmas esztendejének egyik
legnagyobb tette az állampárt, s nyomában a pártállam megdöntése
volt. A másik nagy tette egy új, európai stílusú, de mégiscsak ránk,
magyarokra hasonlító szocialista párt megteremtése lehetett volna.
Ez azonban nem történt meg. Nem történhetett meg, mert a rendszer
romjai alól súlyos sérülésekkel kerültünk elő. (folyt.köv.)



1990. november 9., péntek 19:18


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Pozsgay Imre levele (2. rész)


És mire napvilágra jutottunk, akkorra már megváltozott az egész
kelet-európai helyzet. A szabad levegőn rosszabb volt, mint a
törmelékek alatt. Metsző, jeges szél fogadott bennünket. Kerestünk
egy szélvédte menedéket, ahol összemelegedhetünk. Ez lett a
Szocialista Párt. Mire sebeinket nyalogatva lábra kaptunk, kialakult
bennünk valamiféle sajátos szolidaritás: a menedékből csak együtt
léphetünk ki, s azokkal az indulatokkal, amelyek ott kialakultak
bennünk. Méltatlan ellenfeleink is megtettek mindent, hogy ezek az
indulatok ne csillapodjanak.

    Az elmúlt év októberétől máig történteket mindenki ismeri. E
fenti metaforikus képben is csak azért volt szükség felidézésükre,
mert jelezni szerettem volna azokat a körülményeket, amelyek eddigi
magatartásomat meghatározták.

    Mostani lépésem nyomán jogosan kérdezhetik harcostársaim: ha
kitartottam a legnehezebb időkben, miért hagyom el őket most, amikor
enyhülni kezd a pártpolitikai légkör, az ellenzéki oldalon pedig már
valamiféle együttműködés lehetősége is látszik. - Hát pontosan
ezért
Mert remények és néha a kétségbeesés határáig sodró kételyek
között kitartottam a bajok, viharok idején. Talán mindenki közül a
legkevesebb okkal, vállaltam az utódpártiság bélyegét, a
hatalomátmentés vádját. Saját erkölcsi tőkém nagy részét feláldozva,
de az áldozatot meg nem bánva, végigcsináltam küzdőtársaimmal négy
választást. Fogyatkozó személyes becsvággyal, időnként némelyik
párttársam gáncsoskodása mellett is őszintén vettem részt ebben a
vesszőfutásban, mert szerettem volna, ha a szocialisták igazi
nemzeti erővé válnak az egyre késlekedő újjáépítésben. Eközben
küzdöttem a rossz közérzettől szabadulni akaró elvtársaim
türelmetlenségével, a hatalmonkívüliséget megszokni nem tudók
revansvágyával.

    Ebben a légkörben nem tudtam elkerülni a rossz
kompromisszumokat, tévedéseket, melyekért utólag is vállalnom kell a
felelősséget. Májusban például, a kongresszus első fordulóján -
rosszul taktikázva - még megpróbáltam elhárítani a népszavazásra
szólító kezdeményezést. Aztán az egész párttal együtt mégis
belekeveredtem egy eleve bukásra ítélt akcióba.

    A példát nem döntésem igazolására említem, hanem olyan
tapasztalatként, mely arra int, hogy ebben - az általam továbbra is
becsült pártban - nézeteimmel, érveimmel - meggyőződésem szerint - a
megérdemeltnél sokkal kisebb hatást érhetek el. (folyt.köv.)



1990. november 9., péntek 19:19


Vissza »


Pozsgay Imre levele (3. rész)


Nem az zavar, hogy időnként kisebbségbe kerülök vagy vereséget
szenvedek, hanem az, hogy eszerint nem vagyok a helyemen.
Pontosabban: az ügy, amelyet képviselek, nincs megfelelő helyen a
Szocialista Pártban. Ez senkivel szemben sem megrovás vagy
elmarasztalás, hanem csak annak a régen felismert ténynek a
kimondása, hogy szinte minden parlamenti párt több pártból áll. Ezek
egyikében sem találom a helyem. Vagyis én nem ott vagyok, ahol
kellene lennem.

    Az ország érdeke, stabilitása, kormányozhatósága azonban azt
kívánja, hogy minél előbb helyükre kerüljenek az ügyek, s velük az
emberek. Az én hiányérzetem abból származik, hogy miközben
egyik-másik pártban több párt is van, addig - úgy látom - nincs
intézményesítve és a parlamentben is képviselve egy olyan nemzeti
centrum, amely az egész nemzet érdekeit a már létező, de tovább
alakuló népi középosztály értékrendjébe illeszti és ott képviseli.
Ebbe az értékrendbe, mint házirend a lakóházba, beletartoznak az
európai liberális normák, a szocialista és baloldali értékek, de
úgy, hogy tudni lehessen, kinek a házában járunk. És ahol véget ér a
házirend, a lakás ajtaja mögött emberek élnek intim családi
közösségben, melyben a szolidaritás, a gyengébbek segítése az
uralkodó elv a vadon keletkező versenyhelyzetekkel szemben. Ezek a
szolidáris otthon-közösségek alkotják a nemzetet, a házirend pedig
az európaiságot. Hogy mindez lehetséges a kirekesztés politikája
nélkül - a tolerancia és a befogadás jegyében - Magyarországon, arra
egy Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Illyés, Bibó adta meg
a példát. Ebbe a példasorozatba illesztem a mi nyolcvanas éveinkben
összefonódó rendszerváltó ellenzéki és reformmozgalmainkat,
amelyeknek egyik szintézését adta az 1987-es lakiteleki találkozó.
Azt hiszem, sok bajunk egyik oka, hogy a kapkodva létrehozott s
rögtön hatalomittassá vált új pártrendszerben Lakitelek is
kisajátítható lett, ezért a szintézis széttört.

    Mindabból, amit leírtam, látható, hogy nekem nem a Szocialista
Párttal van bajom, de nem is a többi párttal, hanem a kialakult
pártrendszerrel, amely nem tudta megnyerni a mély válságba sodródó
Magyarország népének nagy részét.

    Szándékom tehát a pártból való kilépéssel nem az volt, hogy
megbontsam a parlament egyik pártjának egységét, hanem, hogy egy kis
időre szabaddá tegyem magam. A mai pártoktól való függetlenségemet,
szabadságomat az ország helyzetének és lehetőségeinek
újragondolására szeretném felhasználni. (folyt.köv.)



1990. november 9., péntek 19:20


Vissza »


Pozsgay Imre levele (4. rész)


Meggyőződésem, a szocialista pártoknak meg kell szabadulniuk attól a
kommunista hagyománytól, amely azt kívánta a párt tagjától, hogy
személyiségét az esernyővel és a kalucsnival együtt az előszobában
hagyja. Az individuumtól megfosztott pártnak nincs valódi tartása,
belső közössége, összetartó ereje. Állandóan a szétesés ellen kell
küzdenie. A pártban az individuum elismerése azt jelenti, hogy
nemcsak a párt ítélkezik a tagjáról, hanem a párttag is - akár a
kilépésig elmenően - a pártjáról. Éppen most, ebben a hónapban
negyven esztendeje, hogy tizenhét évesen párttag lettem. (Ezzel nem
az utódpártiságot vállalom
) Egy több mint négy évtizeden át
korlátozott szuverenitású országban és pártban kiharcoltam némi
szuverenitást a cselekvéshez. Egy szabad és demokratikus országban
azonban ez már kevés. Fogadjuk el, szokjuk meg: minden párt tagja
mindig élhessen önrendelkezési jogával. Ez a pártoknak is erőt
adhat. Így lehet ugyanis elérni, hogy az immár nem világnézeti
pártok rendszerében az enyémhez hasonló elhatározást ne a hűség és
hűtlenség korlátozó, rossz függésben megtartó, moralizáló
fogalmaival ítéljék meg, hanem olyan magatartásként, amely politikai
keretek között mozog és politikai ésszerűség mozgatja. Ez a
szabadság teszi lehetővé a meggyőződés alapján születő döntést,
következésképpen az igazán erkölcsös döntést.

    Tisztelt Kongresszus


    Még néhány kérdésben magyarázattal tartozom. Többen
kérdezhetnék, miért nem jelentem meg a kongresszuson és miért nem
személyesen mondtam el érveimet. A jóízlés és a politikai
megfontolás egyaránt azt diktálta, hogy ne menjek el. Csak a
politikai megfontolásaimat szeretném elmondani. A látszatát is
kerülni akartam egy pártszakadásban való érdekeltségnek. Nem
óhajtottam a kongresszuson zászlót bontani, toborzót hirdetni. Ha
azt akarjuk, hogy szerves döntések szülessenek, akkor kinek-kinek
magánek kell élnie önrendelkezési jogával és döntenie maradásról
vagy kilépésről.

    Hátravan még országgyűlési képviselőségem dolga. Természetesen,
nem lehetek a szocialista frakció vezetője és kilépek a frakcióból
is. Független képviselőként dolgozom tovább. Ez jogszerű és etikus
lépés. A törvény azon az elven alapul, hogy a képviselőjelölt a
párté, a képviselő a nemzeté. Így ez erkölcsnek is elegendő lenne,
de szeretnék még hozzátenni valamit. Megyei listán lettem képviselő,
ám képviselőségem nemcsak a párttagság szavazataiból jött össze,
hanem más választópolgárokéból is. Minden választóm képviseletét
továbbra is vállalom. (folyt.köv.)



1990. november 9., péntek 19:21


Vissza »


Pozsgay Imre levele (5. rész)


Kedves Barátaim


Abban a reményben kívánok sok sikert tanácskozásukhoz, hogy
hosszú idő közös munkájának értékeit mgőrizzük és továbbra is együtt
dolgozunk a válságtól meggyötört Magyarország sorsának jobbra
fordításáért.

    Budapest, 1990. november 9.

     Tisztelettel
     Pozsgay Imre


(MTI)



1990. november 9., péntek 19:23


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD