|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy héttel a blokád után - Közvélemény-kutatás
"... a bizalmi válság nem terjedt ki az egész hatalmi apparátusra:
miközben az emberek nagy része úgy látja, hogy a válságban érintett
miniszterek nem állták meg a helyüket, túlnyomó többségük kedvezően
ítéli meg a rendőrség szerepét.
A felmérés során a megkérdezettek legnagyobb része, 63 százaléka
a kormányt tette felelőssé a konfliktus kirobbanásáért. 19
százalékuk egyaránt hibáztatta a kormányt és a taxisokat, és csak 10
százalékuk marasztalta el pusztán a fuvarozókat. "
BBC, Késő esti Panoráma:
Orbán-interjú
" A helyzet a következő: a Fidesz az MDF-kormányba nem megy be.
Még ha be akarnánk menni, akkor sem volna erre
lehetőség, mert nem várható a kormány átalakítása, tehát koalíciós
szélesítésre nem fog sor kerülni. Ez a dolog egyik oldala. A dolog
másik oldala, hogy mindig van valami aktuális ügy, ami miatt
előkerül ez a kérdés. Az aktuális ügy most éppen a budapesti
főpolgármester és alpolgármesterség kérdése."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay Imre levele (1. rész)
|
1990. november 9., péntek -
X X X
Az alábbiakban a szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Pozsgay Imrének, az MSZP kongresszusához írt levelének teljes szövegét.
Tisztelt Kongresszus
Tájékoztatást szeretnék adni egy számomra sorsdöntő, de úgy hiszem, a Szocialista Pártot is mélyen érintő elhatározásról.
E hét szerdáján, november 7-én bejelentettem az Országos Elnökségnek, hogy kilépek a pártból, s ezzel természetesen megválok minden pártmegbízatásomtól: az alelnökségtől, elnökségi tagságtól, frakcióvezetéstől. Az Elnökséggel közöltem azt is, hogy alapos megfontolás után - a párt tevékenységének irányát elemezve - jutottam arra a következtetésre, hogy tiszta lelkiismerettel nem vállalhatom tovább a párttagságot. Döntésemnek messzebbre visszanyúló és közvetlenül kiváltó okai egyaránt vannak, de személyes ellentétekre vagy egyéb személyes indítékokra visszavezethető okok nincsenek köztük. Erre a lépésre politikai és erkölcsi megfontolások késztettek. Mivel egész életemben minden sorsdöntő cselekedetemben e két szempont volt iránymutatóm, most se gondoljon senki másra Szeretném helyreállítani szuverenitásomat, s megőrizni a lehetőséget, hogy ezentúl is meggyőződésem szerint élhessek. Ezt, mint mindig, hasonló helyzetekben, ártó és rontó szándék nélkül teszem, a magam egzisztenciáját és hamis megítélését kockáztatva.
Egy ilyen elhatározás nem születik meg egyik pillanatról a másikra. Vívódásaimat azonban nem tekintem annyira közérdekűnek, hogy itt most azokról beszéljek. Maradok tehát a legfontosabb tényeknél és okoknál. Azok közül is inkább csak a párttal összefüggő dolgokkal foglalkozom.
Köztudott ma már, hogy 1989 forradalmas esztendejének egyik legnagyobb tette az állampárt, s nyomában a pártállam megdöntése volt. A másik nagy tette egy új, európai stílusú, de mégiscsak ránk, magyarokra hasonlító szocialista párt megteremtése lehetett volna. Ez azonban nem történt meg. Nem történhetett meg, mert a rendszer romjai alól súlyos sérülésekkel kerültünk elő. (folyt.köv.)
1990. november 9., péntek 19:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Pozsgay Imre levele (2. rész)
|
És mire napvilágra jutottunk, akkorra már megváltozott az egész kelet-európai helyzet. A szabad levegőn rosszabb volt, mint a törmelékek alatt. Metsző, jeges szél fogadott bennünket. Kerestünk egy szélvédte menedéket, ahol összemelegedhetünk. Ez lett a Szocialista Párt. Mire sebeinket nyalogatva lábra kaptunk, kialakult bennünk valamiféle sajátos szolidaritás: a menedékből csak együtt léphetünk ki, s azokkal az indulatokkal, amelyek ott kialakultak bennünk. Méltatlan ellenfeleink is megtettek mindent, hogy ezek az indulatok ne csillapodjanak.
Az elmúlt év októberétől máig történteket mindenki ismeri. E fenti metaforikus képben is csak azért volt szükség felidézésükre, mert jelezni szerettem volna azokat a körülményeket, amelyek eddigi magatartásomat meghatározták.
Mostani lépésem nyomán jogosan kérdezhetik harcostársaim: ha kitartottam a legnehezebb időkben, miért hagyom el őket most, amikor enyhülni kezd a pártpolitikai légkör, az ellenzéki oldalon pedig már valamiféle együttműködés lehetősége is látszik. - Hát pontosan ezért Mert remények és néha a kétségbeesés határáig sodró kételyek között kitartottam a bajok, viharok idején. Talán mindenki közül a legkevesebb okkal, vállaltam az utódpártiság bélyegét, a hatalomátmentés vádját. Saját erkölcsi tőkém nagy részét feláldozva, de az áldozatot meg nem bánva, végigcsináltam küzdőtársaimmal négy választást. Fogyatkozó személyes becsvággyal, időnként némelyik párttársam gáncsoskodása mellett is őszintén vettem részt ebben a vesszőfutásban, mert szerettem volna, ha a szocialisták igazi nemzeti erővé válnak az egyre késlekedő újjáépítésben. Eközben küzdöttem a rossz közérzettől szabadulni akaró elvtársaim türelmetlenségével, a hatalmonkívüliséget megszokni nem tudók revansvágyával.
Ebben a légkörben nem tudtam elkerülni a rossz kompromisszumokat, tévedéseket, melyekért utólag is vállalnom kell a felelősséget. Májusban például, a kongresszus első fordulóján - rosszul taktikázva - még megpróbáltam elhárítani a népszavazásra szólító kezdeményezést. Aztán az egész párttal együtt mégis belekeveredtem egy eleve bukásra ítélt akcióba.
A példát nem döntésem igazolására említem, hanem olyan tapasztalatként, mely arra int, hogy ebben - az általam továbbra is becsült pártban - nézeteimmel, érveimmel - meggyőződésem szerint - a megérdemeltnél sokkal kisebb hatást érhetek el. (folyt.köv.)
1990. november 9., péntek 19:19
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre levele (3. rész)
|
Nem az zavar, hogy időnként kisebbségbe kerülök vagy vereséget szenvedek, hanem az, hogy eszerint nem vagyok a helyemen. Pontosabban: az ügy, amelyet képviselek, nincs megfelelő helyen a Szocialista Pártban. Ez senkivel szemben sem megrovás vagy elmarasztalás, hanem csak annak a régen felismert ténynek a kimondása, hogy szinte minden parlamenti párt több pártból áll. Ezek egyikében sem találom a helyem. Vagyis én nem ott vagyok, ahol kellene lennem.
Az ország érdeke, stabilitása, kormányozhatósága azonban azt kívánja, hogy minél előbb helyükre kerüljenek az ügyek, s velük az emberek. Az én hiányérzetem abból származik, hogy miközben egyik-másik pártban több párt is van, addig - úgy látom - nincs intézményesítve és a parlamentben is képviselve egy olyan nemzeti centrum, amely az egész nemzet érdekeit a már létező, de tovább alakuló népi középosztály értékrendjébe illeszti és ott képviseli. Ebbe az értékrendbe, mint házirend a lakóházba, beletartoznak az európai liberális normák, a szocialista és baloldali értékek, de úgy, hogy tudni lehessen, kinek a házában járunk. És ahol véget ér a házirend, a lakás ajtaja mögött emberek élnek intim családi közösségben, melyben a szolidaritás, a gyengébbek segítése az uralkodó elv a vadon keletkező versenyhelyzetekkel szemben. Ezek a szolidáris otthon-közösségek alkotják a nemzetet, a házirend pedig az európaiságot. Hogy mindez lehetséges a kirekesztés politikája nélkül - a tolerancia és a befogadás jegyében - Magyarországon, arra egy Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Illyés, Bibó adta meg a példát. Ebbe a példasorozatba illesztem a mi nyolcvanas éveinkben összefonódó rendszerváltó ellenzéki és reformmozgalmainkat, amelyeknek egyik szintézését adta az 1987-es lakiteleki találkozó. Azt hiszem, sok bajunk egyik oka, hogy a kapkodva létrehozott s rögtön hatalomittassá vált új pártrendszerben Lakitelek is kisajátítható lett, ezért a szintézis széttört.
Mindabból, amit leírtam, látható, hogy nekem nem a Szocialista Párttal van bajom, de nem is a többi párttal, hanem a kialakult pártrendszerrel, amely nem tudta megnyerni a mély válságba sodródó Magyarország népének nagy részét.
Szándékom tehát a pártból való kilépéssel nem az volt, hogy megbontsam a parlament egyik pártjának egységét, hanem, hogy egy kis időre szabaddá tegyem magam. A mai pártoktól való függetlenségemet, szabadságomat az ország helyzetének és lehetőségeinek újragondolására szeretném felhasználni. (folyt.köv.)
1990. november 9., péntek 19:20
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre levele (4. rész)
|
Meggyőződésem, a szocialista pártoknak meg kell szabadulniuk attól a kommunista hagyománytól, amely azt kívánta a párt tagjától, hogy személyiségét az esernyővel és a kalucsnival együtt az előszobában hagyja. Az individuumtól megfosztott pártnak nincs valódi tartása, belső közössége, összetartó ereje. Állandóan a szétesés ellen kell küzdenie. A pártban az individuum elismerése azt jelenti, hogy nemcsak a párt ítélkezik a tagjáról, hanem a párttag is - akár a kilépésig elmenően - a pártjáról. Éppen most, ebben a hónapban negyven esztendeje, hogy tizenhét évesen párttag lettem. (Ezzel nem az utódpártiságot vállalom ) Egy több mint négy évtizeden át korlátozott szuverenitású országban és pártban kiharcoltam némi szuverenitást a cselekvéshez. Egy szabad és demokratikus országban azonban ez már kevés. Fogadjuk el, szokjuk meg: minden párt tagja mindig élhessen önrendelkezési jogával. Ez a pártoknak is erőt adhat. Így lehet ugyanis elérni, hogy az immár nem világnézeti pártok rendszerében az enyémhez hasonló elhatározást ne a hűség és hűtlenség korlátozó, rossz függésben megtartó, moralizáló fogalmaival ítéljék meg, hanem olyan magatartásként, amely politikai keretek között mozog és politikai ésszerűség mozgatja. Ez a szabadság teszi lehetővé a meggyőződés alapján születő döntést, következésképpen az igazán erkölcsös döntést.
Tisztelt Kongresszus
Még néhány kérdésben magyarázattal tartozom. Többen kérdezhetnék, miért nem jelentem meg a kongresszuson és miért nem személyesen mondtam el érveimet. A jóízlés és a politikai megfontolás egyaránt azt diktálta, hogy ne menjek el. Csak a politikai megfontolásaimat szeretném elmondani. A látszatát is kerülni akartam egy pártszakadásban való érdekeltségnek. Nem óhajtottam a kongresszuson zászlót bontani, toborzót hirdetni. Ha azt akarjuk, hogy szerves döntések szülessenek, akkor kinek-kinek magánek kell élnie önrendelkezési jogával és döntenie maradásról vagy kilépésről.
Hátravan még országgyűlési képviselőségem dolga. Természetesen, nem lehetek a szocialista frakció vezetője és kilépek a frakcióból is. Független képviselőként dolgozom tovább. Ez jogszerű és etikus lépés. A törvény azon az elven alapul, hogy a képviselőjelölt a párté, a képviselő a nemzeté. Így ez erkölcsnek is elegendő lenne, de szeretnék még hozzátenni valamit. Megyei listán lettem képviselő, ám képviselőségem nemcsak a párttagság szavazataiból jött össze, hanem más választópolgárokéból is. Minden választóm képviseletét továbbra is vállalom. (folyt.köv.)
1990. november 9., péntek 19:21
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre levele (5. rész)
|
Kedves Barátaim
Abban a reményben kívánok sok sikert tanácskozásukhoz, hogy hosszú idő közös munkájának értékeit mgőrizzük és továbbra is együtt dolgozunk a válságtól meggyötört Magyarország sorsának jobbra fordításáért.
Budapest, 1990. november 9.
Tisztelettel Pozsgay Imre
(MTI)
1990. november 9., péntek 19:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|