|
|
 |
|
 |
A magyarországi befektetések
|
----------------------------
München, 1990. november 8. (SZER, Rádiómagazin) - A Duna-Adria
együttműködés keretében kialakuló szorosabb olasz-magyar
együttműködés természetes gazdasági következményeként számos olasz
üzletembert érdekel: érdemes-e befektetni Magyarországon? Egy olasz
felmérés eredményei alapján Bojtár István válaszol erre a kérdésre.
- Vajon érdemes-e olasz üzletembernek magyarországi
beruházásokba, közös vállalkozásokba fektetnie pénzét? A kérdést
nyilvánvalóan sokszor feltették az Olasz Kereskedelmi Kamara
budapesti kirendeltségének, különben nem állított volna össze egy, a
Magyarországon történő beruházások előnyeit és hátrányait mérlegelő
jelentést, amelyet eleve ugyan bizalmasnak szánt, de amely aztán a
Mondo Economico című olasz gazdasági hetilap jóvoltából, ha teljes
terjedelmében nem is, mondanivalója lényegét tekintve mindenesetre
közkinccsé vált.
A mondanivaló inkább elrettentő, mint bíztató és nagyon világos
- hangsúlyozza a Mondo Economico. Az a lényegi magja, hogy
Magyarország a beruházások számára érdekes lehet, ugyanakkor mégis
nehéz kihívás, annak pedig aki ott berendezésekkel akar
megtelepedni, eléggé veszélyes.
Az okmány szerint három fő akadállyal kell megküzdeni: az állami
és magánstruktúrák hiányával, a készpénz-állomány szűkös voltával és
a nyugatitól nagyon eltérő mentalitással. Mindezeket az infláció, az
eladósodás, az ipari termelés hanyatlása ismert adataival
illusztrálja, arra is felhíva a figyelmet, hogy a magyar iparnak egy
bizonyos termék előállításához 20 százalékkal több munkaerőre van
szüksége, mint a nyugatinak és hogy nagyjából 15 esztendős a
technológiai lemaradás.
Van azonban az éremnek másik oldala és az Olasz Kereskedelmi
Kamara jelentése illetve amit ebből a Mondo Economico érdemesnek
tart idézni, meg is mutatja az állítva, hogy három nagy előny áll
szemben az említett hátrányokkal. (folyt.)
1990. november 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A magyarországi befektetések - 1. folyt.
|
Az első a törvények által felállított világos keret és az, hogy
ezek a törvények számos kedvezményt biztosítanak a külföldi vegyes
vállalkozásoknak, egyszersmind pedig privatizációs programot is
tartalmaznak. A második előny a nagyon alacsony, az olaszországinál
sokkal alacsonyabb bérköltség, a harmadik pedig Magyarország
földrajzi helyzete. Az ország stratégiai híd, amely még
hasznosabbnak fog bizonyulni akkor, ha konvertibilissé válik a
forint és azzá a szovjet rubel is.
Csekély méretei és vásárlóerejének eléggé korlátozott volta
miatt kevés reményre jogosít fel ezzel szemben az Olasz Kereskedelmi
Kamara szerint a belső piac. Rövid és közép távon tehát két
lehetőség látszik a legkedvezőbbnek. Az egyik: megállapodások és
közös termelő vállalkozások létrehozása olyan iparágakban,
amelyekben viszonylag kevés a tőkeigény, ezzel szemben magas a
munkaerő-hányad. Vagy a legbrutálisabb kapitalista logika alapján a
"harapj bele és rohanj el
" felszólításnak megfelelően kell
cselekedni, azaz eladni Magyarországnak azt, ami nyugaton már
elavult, zsebrevágni a pénzt és rohanni vele haza Olaszországba. Aki
viszont megengedheti magának, hogy nagyobb távlatokban gondolkozzék,
az eljárhat másként is, mint például Cantoni Részvénytársaság, amely
röviddel ezelőtt megvásárolta az 1300 munkást foglalkoztató Kőbányai
Textilgyár ötven százalékát.
Minden beruházónak szem előtt kell azonban tartania néhány
dolgot. Mindenekelőtt azt, hogy amikor pénzét magyar termelő
vállalkozásba fekteti, áruinak a nemzetközi piacon való
értékesítésére kell gondolnia, mert a helyi ipari vállalkozásoknak
csekély, vagy egyáltalán nincsen forgalmazó kapacitása.
Továbbá meg kell küzdenie azzal a nagyon veszélyes ellenféllel,
amely az idő. Kockázatos dolog az ország közeljövő fejlődésére
tenni, mert nagyon nehéz felbecsülni mennyi időbe telik, míg a
fejlődés megindul. És azán számolni kell veszteséggel, vagy
legalábbis azzal, hogy nem lesz nyereség. (folyt.)
1990. november 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A magyarországi befektetések - 2. folyt.
|
Az elmondottakból az a benyomás, hogy az olasz külkereskedelmi
intézet érmének ez a másik oldala sem nagyon bíztató. Befejezésül
mégis igyekezetre bíztatja azokat az olasz vállalkozókat, akik
hajlandók kikötni Magyarországon. Lassanként elfogynak ugyanis azok
a magyar vállalkozások, amelyekkel érdemes közösségre lépni. A
legjobb házasságokat már megkötötte Ausztria, Németország és
Nagy-Britannia, és kérőként jelen van már a Távol-Kelet: főként
Japán és Kórea, de az Egyesült Államok is. +++
1990. november 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|