|
|
|
|
Oroszok és németek - a küldetéstudattól az univerzalitásig (2.
rész)
|
Prokofjev zenéjét szeretik, Sztálin Németország-politikáját kevésbé értékelték. Igaz, nem az oroszoktól, hanem amerikaiaktól származott Németország teljes megbénításának terve, például, hogy agrárállamot csináljanak belőle, vagy hogy Bajorországot csatolják egy közép-európai-dunai konföderációhoz. A háborús jóvátételt illetően a Szovjetunió igen kemény volt - s ennek árát Kelet-Németország fizette meg -, de a szovjet felfogásba átszüremkedett az a manapság bon mot-ként ható mondat, hogy ,,a Hitlerek jönnek, mennek, a német nép marad,,, egy egész nép nem bűnhödhet örökké a barnaingesek miatt. A távlati szovjet elképzelésben Németország egységes országként szerepelt, demokratikus és antifasiszta országként. Az egykori nyugati szövetségesekben azonban az a talán nem alaptalan gyanú támadt fel rögtön a háború után, hogy a sztálini Szovjetunió nem áll meg az Elbánál és az egyesült Németországra is a sztálini modellt kívánja rákényszeríteni, a keleti zónában a pártok felszámolásában egy antidemokratikus rend kezdő lépéseit látták. A Nyugat megtette a maga intézkedéseit, a nyugati megszállási övezetekből először bizónia, majd trizónia lett, az 1948-as pénzreformmal pedig kézzelfoghatóan megkezdődött az ország kettéválasztása. 1949. október 7-én létrehozták az NDK-t is, s bár még az ötvenes években is élt keleti részről Németország egyesítésének sürgetése, ez egyre halványult, 1961 augusztus 13-a, a fal felhúzása után pedig teljesen átadta helyét keletnémet részről az elhatárolódás politikájának.
1989-ban váratlanul ismét a történelem napirendjére került a német egyesítés ügye. Maga Gorbacsov sem hitte, hogy az általa a palackból kiengedett szellem ilyen gyorsan rombol. Egy hónappal a fal megnyitása, a német újraegyesülés tulajdonképpeni nyitánya előtt még Kelet-Berlinben járt, részt vett az NDK fennállásának 40. évfordulóján rendezett ünnepségen. Igaz, Gorbacsov és Honecker nem értette meg nagyon egymást, s itt hangzott el az a ma már szállóigévé vált mondat: ,,Aki későn jön, azt megbünteti az élet,,. Valószinűleg azonban hogy Gorbacsov reformokat akart csak, a nyugati testvérekhez való gyors felzárkózás reményétől hirtelen megszédült keletnémetek többsége és a kezdeményezést átvevő nyugati kereszténypártok azonban másképp döntöttek, a folyamat pedig, ráadásul ha kordában is lehet tartani, valahol illeszkedett a gorbacsovi vízióhoz. (folyt.)
1990. november 8., csütörtök 15:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|